A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1902
Halálozási év: 1989

Leírás

R. Tóth István 1902-ben, Balmazújvárosban született, 1989-ben, Budapesten hunyt el. Azon alkotók közé tartozott, akik nem a családi hagyományt, vagy a céhes örökséget folytatták, hanem a munkájukhoz tartozó világot örökítették meg. A hortobágyi puszta hagyományvilágába született bele, a hortobágyi csikósok életét élte. A pásztortudományt, a faragást, ostorfonást számadójától, Nádasdi István faragópásztortól tanulta meg. 1925-ben már csikós számadó a mátai ménesnél. Nyugdíjazása után a Hortobágyi Pásztormúzeum teremőre lett, ízes beszédével lebilincselően tudott mesélni a hortobágyi pásztorok életéről. A pusztai életmód bemutatása nem csak beszédében volt jelen, hanem a keze alól kikerülő tárgyak szépsége és esztétikai értéke is a pusztáról szólt. R. Tóth István minden munkafolyamatot maga végzett, az anyag megválasztásától, megmunkálásától a díszítésig. Alkotásait a fába illesztett ólommal, rézzel, csonttal, kaucsukkal díszítette, rézdróttal körülszegezte, ezzel sajátos jelleget adott tárgyainak. Az 1950-es években újra induló népi iparművészeti mozgalom fedezte fel őt is. 1954-ben megkapta a népi iparművész címet.R. Tóth István 1902-ben, Balmazújvárosban született, 1989-ben, Budapesten hunyt el. Azon alkotók közé tartozott, akik nem a családi hagyományt, vagy a céhes örökséget folytatták, hanem a munkájukhoz tartozó világot örökítették meg. A hortobágyi puszta hagyományvilágába született bele, a hortobágyi csikósok életét élte. A pásztortudományt, a faragást, ostorfonást számadójától, Nádasdi István faragópásztortól tanulta meg. 1925-ben már csikós számadó a mátai ménesnél. Nyugdíjazása után a Hortobágyi Pásztormúzeum teremőre lett, ízes beszédével lebilincselően tudott mesélni a hortobágyi pásztorok életéről. A pusztai életmód bemutatása nem csak beszédében volt jelen, hanem a keze alól kikerülő tárgyak szépsége és esztétikai értéke is a pusztáról szólt. R. Tóth István minden munkafolyamatot maga végzett, az anyag megválasztásától, megmunkálásától a díszítésig. Alkotásait a fába illesztett ólommal, rézzel, csonttal, kaucsukkal díszítette, rézdróttal körülszegezte, ezzel sajátos jelleget adott tárgyainak. Az 1950-es években újra induló népi iparművészeti mozgalom fedezte fel őt is. 1954-ben megkapta a népi iparművész címet.
1964-ben a hortobágyi pásztorok használati tárgyai, és az ezekre alapuló gazdagon díszített faragott tárgyaiért megkapta a Népművészet Mestere kitüntető címet.

Források

Adattári jegyzetek:

Déri Múzeum, Debrecen
DM V. 55.49.1. karikás
54.38.2. karikás nyél
54.38.1. bot, pásztorbot
65.15.1.1. szolgafa
92.56.1. ostorcsapó
66.5.1. kondás balta
66.6.1. pásztorbot
66.7.1. szeredás
66.8.1.1. szerszámos
66.8.2.1. reszelő
66.8.3.1. varró ár
66.8.4.1. véső
66.8.5.1. csípő fogó
66.8.6.1. olló
66.8.7.1. véső ár
66.8.8.1-2. késhüvely, kaptafa
66.8.10.1. kannafedél
Népi Iparművészeti Tanács gyűjtemény, Kecskemét
Néprajzi Múzeum, Budapest

Irodalom:

Élő Népművészet Hajdú-Bihar megyében I. Népművészet Mesterei Debrecen, 2002. 
Bellon Tibor: 31-35., l.
Domanovszky György-Varga Marianna: Mai Magyar Népi Iparművészet Budapest, 1983. 
Portré foto: 231.l., tárgy foto: 173.l.