Leírás
Rátkai Sándor Szegeden született, 1914-ben. Hentes mester fiaként került Nagy Mátyás Szeged–alsóvárosi papucsos mesterhez inasnak. A városban az 1920-as években harminc papucsos mester dolgozott. Több szegedi műhelyben megfordulva mélyítette el ismereteit. Mestervizsgát 1943-ban tett, majd a II. világháború után nyitotta meg önálló műhelyét a szegedi Kölcsey utcában. Feleségül egy sándorfalvi cipészt lányát vette el. Az 1950-es évek végéig három-négy segédje mellett két ügynököt is alkalmazott, akik a papucsok hazai forgalmazásában segédkeztek. A Fogadalmi templom körüli térre helyezte át műhelyét, amely annak lebontásáig működött. A szegedi és a fővárosi ipari vásárok rendszeres résztvevője, 1958-ban Kiváló Iparos, 1978-ban az Ipar Kiváló Mestere, l983-ban Kiváló Kisiparos Arany fokozat tulajdonosa. A hagyományos, ú. n. forgatós, vagyis egy lábas papucsot készítette, amely varrással, szögeléssel készült. Az 50-es években kezdett kétlábas, ragasztott talpú papucsokat is készíteni, kereskedelmi megrendelésre. A hazai és a külföldi táncegyüttesek számára is sokat dolgozott, évek óta ő a szegedi papucs készítők utolsó képviselője. 2001-ben 23 pár papucsból álló mintakollekciót adományozott a szegedi múzeumnak, ebben minden olyan papucs szerepelt, amit 1930-óta készített. Az utolsó szegedi papucsos mesterként tartjuk számon. Megrendelésre ma, 96 évesen is dolgozik. Két ízben jutalmazták a Szegedért Alapítvány emlékérmével.Rátkai Sándor Szegeden született, 1914-ben. Hentes mester fiaként került Nagy Mátyás Szeged–alsóvárosi papucsos mesterhez inasnak. A városban az 1920-as években harminc papucsos mester dolgozott. Több szegedi műhelyben megfordulva mélyítette el ismereteit. Mestervizsgát 1943-ban tett, majd a II. világháború után nyitotta meg önálló műhelyét a szegedi Kölcsey utcában. Feleségül egy sándorfalvi cipészt lányát vette el. Az 1950-es évek végéig három-négy segédje mellett két ügynököt is alkalmazott, akik a papucsok hazai forgalmazásában segédkeztek. A Fogadalmi templom körüli térre helyezte át műhelyét, amely annak lebontásáig működött. A szegedi és a fővárosi ipari vásárok rendszeres résztvevője, 1958-ban Kiváló Iparos, 1978-ban az Ipar Kiváló Mestere, l983-ban Kiváló Kisiparos Arany fokozat tulajdonosa. A hagyományos, ú. n. forgatós, vagyis egy lábas papucsot készítette, amely varrással, szögeléssel készült. Az 50-es években kezdett kétlábas, ragasztott talpú papucsokat is készíteni, kereskedelmi megrendelésre. A hazai és a külföldi táncegyüttesek számára is sokat dolgozott, évek óta ő a szegedi papucs készítők utolsó képviselője. 2001-ben 23 pár papucsból álló mintakollekciót adományozott a szegedi múzeumnak, ebben minden olyan papucs szerepelt, amit 1930-óta készített. Az utolsó szegedi papucsos mesterként tartjuk számon. Megrendelésre ma, 96 évesen is dolgozik. Két ízben jutalmazták a Szegedért Alapítvány emlékérmével.1992-ben kapta meg a Népművészet Mestere címet.
