Leírás
Varga Zoltánné Kulcsár Erzsébet 1924-ben született Beszterc községben. Nyíregyházán kezdte iskolai tanulmányait, itt végezte a tanítóképzőt is, ahol megismerkedett a kézimunka alapjaival, hímzéssel, horgolással. A nyírturai általános iskolai tanítóként folytatta tanulmányait az Egri Tanárképző Főiskolán. 1952-ben kapott diplomát, ebben az évben férjhez ment és Botpaládra került tanítani. Itt ismerkedett meg a nevezetes botpaládi szőttes hagyománnyal. A település kulturális életének meghatározó személyiségé vált a kultúrház igazgatójaként. 1960-ban elkezdett a helyi hagyományokra épülő szövéssel foglalkozni, eleinte másolta a vászon szőtteseket, melyeket a falusi háztartásokban ismert meg majd önálló tervező munkát is kezdett. Az itt ismert szedettes szőttesek hagyományait igen tehetségesen dolgozta fel. Az első szakmai elismerést a megyei kiállításon kapta 1970-ben. Egyéni kiállításai már a1972-től voltak hazai és külföldi meghívásoknak eleget téve. 1973-ban Gránátalma díjat kapott szőtteseiért, ezután rendszeresen és eredményesen szerepelt a hazai szőttes pályázatokon. Foglalkozott az erdélyi gyapjú szőttes hagyománnyal is, festékeseivel több díjat nyert. Finnországba kapott meghívást, ahol tanulmányozhatta az ottani szőttes kultúrát, mely új lendületet adott alkotó munkájához. 2007-ben Hagyományőrző díjban részesült. 1973-ban népi iparművész.Varga Zoltánné Kulcsár Erzsébet 1924-ben született Beszterc községben. Nyíregyházán kezdte iskolai tanulmányait, itt végezte a tanítóképzőt is, ahol megismerkedett a kézimunka alapjaival, hímzéssel, horgolással. A nyírturai általános iskolai tanítóként folytatta tanulmányait az Egri Tanárképző Főiskolán. 1952-ben kapott diplomát, ebben az évben férjhez ment és Botpaládra került tanítani. Itt ismerkedett meg a nevezetes botpaládi szőttes hagyománnyal. A település kulturális életének meghatározó személyiségé vált a kultúrház igazgatójaként. 1960-ban elkezdett a helyi hagyományokra épülő szövéssel foglalkozni, eleinte másolta a vászon szőtteseket, melyeket a falusi háztartásokban ismert meg majd önálló tervező munkát is kezdett. Az itt ismert szedettes szőttesek hagyományait igen tehetségesen dolgozta fel. Az első szakmai elismerést a megyei kiállításon kapta 1970-ben. Egyéni kiállításai már a1972-től voltak hazai és külföldi meghívásoknak eleget téve. 1973-ban Gránátalma díjat kapott szőtteseiért, ezután rendszeresen és eredményesen szerepelt a hazai szőttes pályázatokon. Foglalkozott az erdélyi gyapjú szőttes hagyománnyal is, festékeseivel több díjat nyert. Finnországba kapott meghívást, ahol tanulmányozhatta az ottani szőttes kultúrát, mely új lendületet adott alkotó munkájához. 2007-ben Hagyományőrző díjban részesült. 1973-ban népi iparművész.
1991-ben a Népművészet Mestere címet életművéért kapta.
