Díjazottak neve

Cselényi József Lőkösön, Gömör-Kishont vármegyében, a mai Szlovákiában egy pásztorcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Felmenői emberemlékezet óta pásztorkodással foglalkoztak. Ő is örökölte a mesterséget és aktív éveit juhászként dolgozta végig. A 20. század gazdasági változásai – a falvak összes kenyérkereseti formái közül – talán a pásztorkodást érintették a legkevésbé. Ahol az állattartás húzó ágazata a juhtenyésztés volt, ott különösen érvényes ez a megállapítás. Ilyen terület volt Gömör, így érthető, hogy az itteni juhászok a folklórgyűjtés 20. századi kibontakozásának kezdete óta vonzották a néprajzkutatókat. A gömöri pásztorok tánchagyományainak dokumentálása későn, csak 1960-as években indult meg. Ekkor úgy gondolták a gyűjtők, hogy a régió hagyományos tánckultúrájának utolsó pillanatait tudják csak rögzíteni. 1990-ben különleges felfedezésnek számított, hogy a Túróc-völgy magyar pásztorai a csárdás és a verbunk mellett a fegyvertáncok korszakát idéző pásztorbotolót is táncolják. Az akkori terep-, és gyűjtőmunkák kimutatták, hogy Cselényi József környezetének és korosztályának kiemelkedő tánctudással rendelkező képviselője volt, s hogy a tánc mellett énektudásával is hitelesen reprezentálta a gömöri pásztorság hagyományos szellemi kultúráját. Cselényi József a gömöri pásztorbotoló hagyományának valószínűleg az utolsó élő képviselője volt. Idős korára sem mondott le a gömöri pásztorművészet értékeinek terjesztéséről, szívesen fogadta el a meghívásokat.

Tehetségével, tudatos értékmentő magatartásával kiérdemelte a 2010-ben a Népművészet Mestere díjat.

Fotó: Farkas József