Díjazottak neve

Gáspár Simon Antal 1895-ben a bukovinai Istensegítsen született. Szülei, Gáspár Simon és László Anna, valamint a nagyszülei szintén istensegítsi születésűek voltak. 6 elemit végzett magyar iskolában, emellett heti egy órában németül is tanult. Az iskolás évei után inasként Debrecenben élt néhány évig. Katonaként végigszolgálta az első világháborút. Gáspár Simon Antal 1918-ban, leszerelése után vette el az andrásfalvi Palkó Máriát. 1941-ig 12 gyermekük született. Kevéske földjük művelése mellett felesége festékest szőtt, ő pedig idénymunkásként „molduvázni” járt moldvai román bojárok nagybirtokaira. 1941-ben kényszerültek elhagyni Bukovinát, Hosszú vándorlásuk első állomása Kolozsvár volt, majd Nagyvárad, Létavértes, Szeged után Bácskában telepedtek le. A falut „Istenvelünk”-re keresztelték. A front közeledtére 1944 őszén kiürítették a falut, Baján, Dunaföldváron, Pacsán, Bucsuszentlászlón keresztül Nemesszentandrásig jutottak. A szovjet csapatok átvonulása után transzportvezetőként Kaposvár, Dombóvár, Gyulaj útvonalon végül a Tolna megyei Nagyvejkére vezette csoportját, ahol a kitelepített svábok helyére telepedtek le. Idős korukra a Budapest melletti Halásztelekre költöztek fiúkhoz. Szenvedélye volt az olvasás, majd idősebb korára az írás. Több füzetben részletesen leírta, milyen volt a bukovinai székelyek élete kitelepítésük előtt. Leírta az általa ismert dalok szövegeit. Még Bukovinában 1925-től kezdve megtanulta és lemásolta a Kájoni Kancionále énekeit sógorától Kató Fülöptől és keresztapjától László Györgytől. Rendszeresen énekelt a virrasztásokon. Néprajz- és népzenekutatók sora kereste föl. Énekelt a „Pátria” lemezsorozaton, Domokos Pál Péter monografikus részletességgel feldolgozta Gáspár Simon Antal népzenei tudáskincsét.Gáspár Simon Antal 1895-ben a bukovinai Istensegítsen született. Szülei, Gáspár Simon és László Anna, valamint a nagyszülei szintén istensegítsi születésűek voltak. 6 elemit végzett magyar iskolában, emellett heti egy órában németül is tanult. Az iskolás évei után inasként Debrecenben élt néhány évig. Katonaként végigszolgálta az első világháborút. Gáspár Simon Antal 1918-ban, leszerelése után vette el az andrásfalvi Palkó Máriát. 1941-ig 12 gyermekük született. Kevéske földjük művelése mellett felesége festékest szőtt, ő pedig idénymunkásként „molduvázni” járt moldvai román bojárok nagybirtokaira. 1941-ben kényszerültek elhagyni Bukovinát, Hosszú vándorlásuk első állomása Kolozsvár volt, majd Nagyvárad, Létavértes, Szeged után Bácskában telepedtek le. A falut „Istenvelünk”-re keresztelték. A front közeledtére 1944 őszén kiürítették a falut, Baján, Dunaföldváron, Pacsán, Bucsuszentlászlón keresztül Nemesszentandrásig jutottak. A szovjet csapatok átvonulása után transzportvezetőként Kaposvár, Dombóvár, Gyulaj útvonalon végül a Tolna megyei Nagyvejkére vezette csoportját, ahol a kitelepített svábok helyére telepedtek le. Idős korukra a Budapest melletti Halásztelekre költöztek fiúkhoz. Szenvedélye volt az olvasás, majd idősebb korára az írás. Több füzetben részletesen leírta, milyen volt a bukovinai székelyek élete kitelepítésük előtt. Leírta az általa ismert dalok szövegeit. Még Bukovinában 1925-től kezdve megtanulta és lemásolta a Kájoni Kancionále énekeit sógorától Kató Fülöptől és keresztapjától László Györgytől. Rendszeresen énekelt a virrasztásokon. Néprajz- és népzenekutatók sora kereste föl. Énekelt a „Pátria” lemezsorozaton, Domokos Pál Péter monografikus részletességgel feldolgozta Gáspár Simon Antal népzenei tudáskincsét.
A Népművészet Mestere kitüntetést énekes tudásáért 1963-ban kapta.
Összeállította: Vakler Anna és Németh István