In order to provide you with the best online experience this website uses cookies.
Weboldalunkon a böngészés optimalizálása érdekében sütiket használunk.
Bővebben
Elfogadom
Tájékoztatás
Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. „cookie”-kat, magyarul „süti”-ket használ. A sütik apró, teljes mértékben veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön eszközén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az „Elfogadom” feliratú gombra kattint, azzal hozzájárul a sütik használatához.Az elfogadást követően ez a figyelmeztetés csak akkor jelenik meg újra, ha törli az ideiglenes fájlokat a böngészőjéből.
Esztergomban született 1947-ben. Az Egri Tanárképző Főiskolán diplomázott földrajz–rajz szakon. 1980-ig tanított, közben elvégezte a rajztanárok felsőfokú továbbképzését a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Ugyanitt alakrajz tanfolyamra járt, majd a Kossuth Klub népművészeti kurzusát látogatta. Nyaranta rendszeresen járt művésztelepekre (Kőszeg, Tokaj). Vezető pedagógusként és szakmaközi bizottsági tagként továbbképzéseket tartott, országos kísérletek kidolgozásában vett részt. Munkásságáért Kiváló Pedagógus kitüntetésben részesült. Gyermekkorától kezdve „díszített” tojást, kőszegi édesapjától tanulta a maratott technikát, a főiskolán találkozott először a viaszolt tojással. 1980-ban Szabolcsban találkozott az aranyozott-ezüstözött technikával. 1984-től, az első erdélyi utazásától kezdve foglalkozik intenzíven a húsvéti népszokásokkal, kiemelten a viasszal írott tojással. 1985-ben jutott el először Gyimesbe, ahol Görbepatakán Ambrus Erzsébetnél gyűjtött. 1986-ban jutott el először Moldvába Trunkba majd Valea Mic-ba (Pokolpataka) gyűjteni, ahol Bucur Máris bemutatta neki az általa alkalmazott technikákat – egy nálunk már elfeledett színezett-írott-maratott folyamatot. A több mint ötven gyűjtőút hozadéka számos hangfelvétel, több mint 2000 fotó és diafelvétel, mintegy 70 tojásíró adatközlőtől 600 különböző motívum Csíkból, Moldvából, Gyimesből és Háromszékről. Az erdélyi gyűjtések mellett a Garammente, Bars és Zobor vidékének húsvéti szokásait és mintakincsét is gyűjtötte. Rendszeresen tart diavetítéses előadásokat és gyakorlati foglalkozásokat (Csernáton, Kolozsvár, Válaszút, Léva, Oslo, Bergen, Berlin, Hamburg, Tübingen, Kishegyes, Dobronak, Fülek). Évekig vezette Gébárton a határon túli pedagógusok kézműves táborát, Szőcén és Zalaegerszegen a Népművészet Ifjú Mestereinek továbbképzésében vett részt. A csoportos kiállításokon túl önálló kiállításai voltak az Esztergomi Várban, Opoleban Lengyelországban, Zalaegerszegen, Csíkszeredában, valamint Budapesten.