Díjazottak neve

A ma Sorkifaludhoz tartozó Szentléránton (Vas megye) született, itt élte le életét. Kovácsmesterséget tanult, kikerült a frontra, majd miután hazatért a háborúból 1944-ben megnősült, és a szombathelyi Járműjavító Üzemben vállalt munkát, ott dolgozott nyugdíjazásáig. Már gyermekként, nagyapja biztatására elsajátította a szalmafonás mesterségét. Szabadidejében egyre többet foglalkozott szalmafonással, kosárkészítéssel. a helybeliek megrendelésére készített szakajtókat, vékákat, varrózsomborokat, a helybeliek „szalmakovácsnak” nevezték el. Az 1973-as év meghatározó volt további alkotói tevékenységére. Két szakajtót küldött be egy kiállításra, melyekkel sikert ért el. Ezt követően folyamatosan vett részt szakmai pályázatokon, kiállításokon, bemutatókon.  Az Országos Népművészeti Kiállításon két ízben is Gránátalma díjat kapott (1989, 1992). Nagy érdeme volt, hogy az eltűnőben lévő népi hagyományt kiemelkedően magas színvonalon művelte, tudását továbbadta tanítványainak. Tagja volt a Velemi Népművészeti Stúdiónak. Szalmatárgyai megtalálhatóak a Népi Iparművészeti Múzeumban is. Szülőfaluja Balogh Tamás és Joó László fafaragó népművészek által készített kopjafával állított emléket munkásságának.

A Népművészet Mestere kitüntetést 1992-ben kapta meg.

További elismerései:

Népi iparművész – 1988.