Díjazottak neve

Luktor Ferencné Holló Évát a Duna-Tisza közi Ágasegyházához köti gyermekkora, ahol megismerte és maga is megtapasztalta a falusi gazdálkodó emberek életét. Az akkori szokásoknak megfelelően minden házkörüli munkát maguk végeztek. Rokonságában éltek olyan emberek, akik értettek a nádtető-készítéshez, a szövéshez, a hímzéshez, a bútorkészítéshez, de még a kosárfonáshoz is. Évtizedeken át foglalkozott a kézművesség különböző területeivel, például a csuhé megmunkálásával és bőrözéssel. Eleinte csak saját szórakoztatására hímzett, majd nagy örömére hozzájutott egy régi szövőszékhez, és újra felelevenedett a szülői ház emléke, így egyre többet szeretett volna megtudni a szövőszéken megvalósítható műveletekből. Ismereteit tanfolyamokon, konferenciákon, továbbképzéseken gyarapította. Tagja lett a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek, később a Veszprémi Kézműves Műhely elnökévé választották, és vezetése alatt a szervezet országosan ismert népművészeti egyesületté vált. Munkái eredeti népi szövőszéken, korabeli, illetve természetes anyagok és technológiák felhasználásával készültek. Gyapjú, len, kender és pamut-textíliákat: szőnyegeket, falvédőt, asztalterítőket szőtt. Munkáinak rangját jelzik a múzeumi gyűjteményekben őrzött alkotások, melyek kiállításokon, hazai és külföldi tárlatokon rendszeresen szerepeltek.