Leírás
1932-ben, földműves családban született Hajdúszoboszlón. Eleinte szüleinek segített a mezőgazdasági munkákban. Az 1950-es években, amikor már látszódott hogy a hagyományos mezőgazdasági munkából nem lehet megélni, bognárságot tanult Dóró Ferenc kerékgyártó mester műhelyében. Szekeret, szánkót, talicskát, jármot, kereteket, szerszámnyeleket készítettek a műhelyben. A gazdák szívesen dolgoztattak az ügyes kezű mesteremberrel, aki fejfákat is tudott faragni. Szakvizsgázott, majd a Hortobágyi Állami Gazdaságba ment dolgozni kerékgyártónak. Katonáskodása után, 1954-ben önálló ipart váltott ki. Megismerkedett a kovács mesterséggel is, mert a két mesterség kiegészítette egymást. Császi Ferenc az 1970-es évek közepétől kapcsolódott be a népművészeti mozgalomba. Az ihletet egy ungvári látogatása során kapta, ahol nagyon szép faragott képeket látott, melyekről úgy gondolta, ő is meg tudja csinálni. Bekapcsolódott a Megyei Művelődési Központ faragó szakkörének munkájába, itt kialakult ki egyéni stílusa. Mesterének Péterfy László szobrászművészt tartja, aki az 1970-es években a magyar fafaragó mozgalom újjáteremtője volt. Olyan bognár szerkezetű, stílusú bútorokat, tárgyakat készített, melyek a hagyományok megőrzése mellett keresett használati tárgyak voltak. A bútorokat kovácsoltvas díszítő elemekkel látta el. Az ebédlő és hálószoba bútorok mellett faragott gondolkodó széket, tékát, tálasokat, haranglábat, szövőszéket, kopjafát és más tárgyakat is. Életművével létrehozta az ú. n. alföldi bútor stílust, mellyel igen sok követőre talált az országban. A Debrecen Hosszúpályi úti Népművészeti Alkotóház kapuja, kerítése és belső berendezése az ő tervei és nagy részben kivitelezésében készültek az 1980-as években. 1982-ben lett népi iparművész.
1991-ben megkapta a Népművészet Mestere címet elsősorban színvonalas bútorai elismeréseként.
