Díjazottak neve

Somogy megye déli részén, Görgetegen született, 11 gyermekes családban. Édesapja, Varga István  pásztor ember , édesanyja Molnár Katalin mélyen vallásos, köztiszteletben álló „könyves és gyógyító” asszony volt. Édesapja 22 évig pásztorkodott Lábadon, majd a horvátországi Csömöricén és Bazia pusztán cselédkedett, általános iskoláit is itt kezdte el. A család azonban visszaköltözött, mert az édesapa nem szerette volna, hogy a gyermekei „elhorvátosodjanak”. A tanulás mellett édesapja mellett ő is pásztorkodott, kanász majd juhászbojtár lett. 1909-ben bevonult katonának, huszár lett a 10. huszárezredben. Leszerelése után kocsis volt a rinyatamási gazdaságban, gr. Széchenyi Aladárnál. Az I. Világháborúban ismét bevonult, harcolt az orosz, szerb, olasz hadszíntéren, vitézségéért Károly-csapatkeresztet kapott. A világháború után ismét pásztorkodott, 1931-ben költözött a Kadarkúthoz tartozó Körmend - pusztára, itt élt szerény körülmények között élete végéig, állattartásból és a mezőgazdaságból .
A fafaragást pásztorként már 10 éves korától műveli. Első faragása a családdal rokonságban lévő id. Kapoli (Varga) Antal pásztorbotjának másolata volt, mely annyira megegyezett az eredetivel, hogy maga Kapoli Antal is csak a friss faragásról tudta megkülönböztetni. Munkásságára a somogyi pásztorok faragásai voltak nagy hatással, élete végéig a „Kapoli stílusú” faragást követte. Faragott birkajelölőket, pásztorbotot, gyufatartót, kazettákat, tükröst, pipaszárat, ostornyelet, de széktámlákat, hosszú-és rövid furuglákat, sok más  tárgy mellett. Tárgyait leggyakrabban domború faragással készítette, de alkalmazta a spanyolozást és a karcolást is. Alkotásain a pásztorélet világát – pásztorok, állatok -, és a környezete növényvilágát jelenítette meg.
Mélyen vallásos volt, jelentkezését ezért a Népművészek Kisipari Szövetkezetébe elutasították, de munkáit így is elismerés övezte, országos pályázatokon, kiállításokon szerepelt. 1967-ben az id. Kapoli Antal Országos Faragó Pályázaton Nívó Díjban részesült. Művei megtalálhatóak az Esztergomi Keresztény Múzeumban, a Veszprémi Érsekség gyűjteményében, a Néprajzi Múzeumban, de még a Vatikánban is.
A Népművészet Mestere díjat 1967-ben kapta meg.