Díjazottak neve

Porkoláb Ferenc Derecskén született és a mai napig is ott él. Édesapja sokoldalú mesterember, házat épített, ácsmunkát végzett, dolgozott szálas anyaggal is, ostort font, seprűt kötött. Édesanyja varrt, hímzett, bedolgozója volt Szabó Sándorné Erdei Piroska szűrrátét-készítőnek, a Népművészet Mesterének (1967). A szűrrátét-készítés jellemző volt a bihari térségben, ezzel a technikával dolgoztak a nagyváradi, a berettyóújfalui és a derecskei szűrszabó mesterek. A posztórátét készítésének új technikája az 1870-es évektől terjedt el, a varrógépek megjelenésével egyidőben. Ezzel az új technikával készültek a bihari szűrök, felhasználva a hagyományos motívumokat – dohánylevél, csipkézett szélű szegfű, különböző formájú levelek, rózsabimbó, esetenként a címer és a rozetta használata is megjelenik. Porkoláb Ferenc mestereinek tekinti a vele egy utcában lakó ifj. Erdei Lajost, a Népművészet Mesterét (1965) és Szabó Sándorné Erdei Piroskát. Sokat tanult a Konyáron élő Nagy Gyula népi iparművésztől is. Elméleti ismereteit a szakirodalom tanulmányozásával bővítette, ennek elsajátításában segítette V. Szatmáry Ibolya, a Déri Múzeum néprajzos muzeológusa. Ismereteit a szakirodalom tanulmányozásával, valamint Konyár község szűrrátéteseinek feldolgozásával bővítette. 1979-től kezdett el önállóan dolgozni. Az első szűrt második osztályos kisfiára méretezte, míg első, felnőttre való szűrét 2003-ban készítette. 1980-tól bedolgozója a Budapesti Népművészek Háziipari Szövetkezetének egészen annak megszűnéséig. A szűrök mellett készít rátétes használati és dísztárgyakat, viseleteket. Tudását szívesen átadja a fiatalabb nemzedéknek, vezet tanfolyamokat, szakköröket, műhelyében szívesen fogad tanulókat, látogatókat. Számtalan hazai és nemzetközi kiállítás, vásár, szakmai bemutató résztvevője, díjazottja. Tagja a Bihari Népművészeti Egyesületnek.