A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj: ,
Születési év: 1922
Halálozási év: 2004

Leírás

Farkas Bertalanné Fejes Katalin Bodonyban született 1922-ben, ott is hunyt el 2004-ben. Szegény paraszti családban szülötte, ahol a férfiak az erdőben, az asszonyok a háztartásban dolgoztak. Már 6-8 éves korában elkezdett szőni, a saját maguk által font kenderből vásznat szőtt, majd megtanulta annak díszítését is. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bodonyi részlegének megalakulásáig, miután fiatalon özvegyen maradt, maga is erdőműveléssel foglalkozott. 1953-ban belépett a szövetkezetbe, ettől kezdve életcéljának tekintette a hímzés és a szövés hagyományok ápolását. Rendezte és feldolgozta az anyai, nagyszülői hagyatékát, kipróbálta az azokon található díszítő motívumok alkalmazását. Így kerültek ki keze alól a szebbnél-szebb terítők, sátorlepedők, hímzett párnavégek. Szorgalmasan tanítgatta a szövés és a hímzés hagyományainak ismeretére gyermekeit, majd a szövetkezet tagjait is. Munkásságának köszönhető, hogy ismételten előkerültek a 60-80 évvel ezelőtti kendervásznak, melyekre már nem csak a palócok által alkalmazott keresztöltések kerültek, hanem a már majdnem elfelejtett subrikák és kalodák is. Ő volt az első, aki az újonnan szőtt len vászonban az anyag len fonalával varrta be a szálhúzásos motívumokat, hangsúlyt adva az elkerülhetetlen anyagváltásnak. 1976-ban népi iparművész címet kapott.Farkas Bertalanné Fejes Katalin Bodonyban született 1922-ben, ott is hunyt el 2004-ben. Szegény paraszti családban szülötte, ahol a férfiak az erdőben, az asszonyok a háztartásban dolgoztak. Már 6-8 éves korában elkezdett szőni, a saját maguk által font kenderből vásznat szőtt, majd megtanulta annak díszítését is. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bodonyi részlegének megalakulásáig, miután fiatalon özvegyen maradt, maga is erdőműveléssel foglalkozott. 1953-ban belépett a szövetkezetbe, ettől kezdve életcéljának tekintette a hímzés és a szövés hagyományok ápolását. Rendezte és feldolgozta az anyai, nagyszülői hagyatékát, kipróbálta az azokon található díszítő motívumok alkalmazását. Így kerültek ki keze alól a szebbnél-szebb terítők, sátorlepedők, hímzett párnavégek. Szorgalmasan tanítgatta a szövés és a hímzés hagyományainak ismeretére gyermekeit, majd a szövetkezet tagjait is. Munkásságának köszönhető, hogy ismételten előkerültek a 60-80 évvel ezelőtti kendervásznak, melyekre már nem csak a palócok által alkalmazott keresztöltések kerültek, hanem a már majdnem elfelejtett subrikák és kalodák is. Ő volt az első, aki az újonnan szőtt len vászonban az anyag len fonalával varrta be a szálhúzásos motívumokat, hangsúlyt adva az elkerülhetetlen anyagváltásnak. 1976-ban népi iparművész címet kapott.
1996-ban a Népművészet Mestere címet a hagyományos hevesi szövés és hímzés motívumok és technikák újrafogalmazásáért kapta meg.

Források

Adattári jegyzetek:

Bodony, Népművészeti Ház