Énekesek

Kóka Rozália édesapja bukovinai székely származású. Kaposvári Felsőfokú Tanítóképzőben szerezte meg a tanítói oklevelet. 1962-ben szüleivel Érdre költözött. 1971-ben megalakította az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör, ennek a népcsoportnak az egyik legismertebb magyarországi kulturális egyesületét. Kóka Rozália nem csak a népdalkör lelke, hanem szép egyéni előadói pályát is befutott. Az éneklés mellett leginkább a székely és csángó népnyelven előadott meséiről ismert a színpadról. De sokat tesz annak érdekében is, hogy ennek a népcsoportnak a kulturális emlékei az utókor számára is megmaradjanak. Rendszeresen jelennek meg írásai, több kötetnyi mesét gyűjtött már össze és adott ki, s együttesével több lemezen rögzítette a bukovinaiak autentikus énekeit.
Számos lapnak volt az újságírója, például A Kisdobosé, a Heti Hírhozó - Én és az unokám c. gyermekrovatának, a Zene Szó folyóirat - Madárka, madárka (népdalkörök, pávakörök, citerazenekarok) c. rovatának. 1995-től a lap megszűnéséig a Világlap gyermekrovatának szerkesztője is volt.
1988-ban az érdi Magyar Földrajzi Múzeum keretén belül létrehozott egy bukovinai székely néprajzi gyűjteményt. Néprajzi gyűjtéseket végzett Erdélyben, Moldvában, Bukovinában, a Belgrád mellett élő al-dunai székelyek körében.

A Népművészet Mestere díjat 1992-ben kapta meg.