Énekesek

Babos Rozália az élő doroszlói néphagyományok hiteles képviselője. Személyében nemcsak Doroszló, de a tágabb népzenei dialektusterület, a Bácskai Dunamente legkiválóbb népi énekese tisztelhető. Kivételesen gazdag daltudása, valamint stílusos előadásmódja őrzi Doroszló régies zenei hagyományát.
A dalokat elsősorban nagyanyjától és dalos kedvű édesapjától tanulta. A családi tradícióknak köszönhetően hiteles, közvetlen tanúja az 1930-as években működött doroszlai Gyöngyösbokréta csoportnak. Dalos-táncos kedvével fiatalkora óta folyamatosan tagja a doroszlai amatőr csoportnak. Anyagismerete jellemző az egész falu idősebb korosztályára, nem csupán daltudásban és ízlésben, hanem a népi műveltség egyéb területén is. Saját hagyományaira tudatosan büszke, ezért nyilvánosan is hajlandó kiállni, bemutatni tudását. Előadókészsége, énekmódja megnyerő, hiteles, a Dunatáj hajdani hangvételét idézi.
A népzenegyűjtők már évtizedek óta rendszeresen felkeresik, hogy hangfelvételen rögzítsék daltudását és régies énekstílusát. Repertoárja a gyermekjáték daloktól a karikázó dalokon keresztül az egyházi népénekekig terjed. A karikázók (csiraj-nóták) ritmusa előadásában kivételesen sodró lendületűek.
Tagja az 1930-as évek második felében alapított helyi egyházi énekkarnak, a szintén helyi Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület vegyes karának. Rendszeres szereplője az évenként megrendezésre kerülő DURINÓ népzenei rendezvénynek, a Vajdasági Magyar Folklórközpont által szervezett VARRÓ gyermektábornak. Budapesten Sebestyén Mártával lépett színpadra 2000-ben a Régiók találkozása a Magyar Millenium tiszteletére program keretében.
Samu Antalné Babos Rozália tudásának nyilvános elismerése remélhetőleg a helybéliek megbecsülését/önbecsülését is kivívja, és a doroszlai fiatalság is ösztönzőleg hat a hagyományápolás tekintetében.

A Népművészet Mestere díjat 2005-ben kapta meg.