Énekesek

Simon Ferenc Józsefné Fazekas Ilona a moldvai Bákó megye Lészped falujában született 1894. (más források szerint 1897.) április 10-én. Iskolába nem járt, így nem tanult meg írni-olvasni, de románul beszélni sem. Csodálatos emlékezőtehetsége, kultúrateremtő ereje és egyéni képességei járultak hozzá, hogy e szóbeliségben élő asszony hatalmas népdal-repertoárral rendelkezett. Már a moldvai hangfelvételek kezdeti időszakában, 1932-ben több mint 70 dalt énekelt fonográfra Domokos Pál Péternek, melynek hanganyagát Bartók Béla jegyezte le. 1950-ben a kolozsvári népzenekutató Jagamas János gyűjtött tőle.
1952-ben települt át Magyarországra, a Baranya megyei Mekényesre, a már korábban áttelepült fiához és unokájához.
A Baranya megyében élő csángók kiemelkedő népművészeti tehetsége az 1950-60-as években kiemelt figyelmet kapott, így vált ő is a néprajzgyűjtők és népdalénekesek megbecsült és szeretett adatközlőjévé. Számos fellépésre, szereplésre is vitték országszerte.
Lejegyzett énekei a Domokos Pál-Péter-Rajeczky Benjámin által szerkesztett Csángó népzene köteteiben is megtalálhatóak.
Büszkén őrizte emlékezetében, hogy a Népművészet Mestere kitüntést Kodály Zoltántól vehette át.
Tizenhárom, Moldvából Magyarországra áttelepült csángó – énekes, furulyás, táncos és szövő – hagyományőrző kapta meg a Népművészet Mestere díjat, s közülük elsőként Simon Ferenc Józsefné.

A Népművészet Mestere díjat 1968-ban kapta meg.