Énekesek

Holecz Ferencné Gyepes Ilona a Nyitra megyei Alsóbodokon született 1944. október 21-én.

Szülei negyedik leánygyermeke. Édesapját nem ismerhette: ő még a kisleány születése előtt meghalt.

Életének – elmondása szerint – tizenötéves korától fogva meghatározója, motorja a tánc és a dal. „Nagyapja szlovák pásztorember volt, tőle tanult néhány dalt […] Öregapjának még volt dudája, s jól is énekelt. Anyja – aki fiatal korában Ipolyságon, meg Patakpusztán summáskodott – szintén jó dalos volt” – foglalja össze zenei örökségét Tari Lujza. A dalolás – saját elbeszélése szerint – már a libapásztorkodással vált Ilonka néni mindennapjainak szerves részévé. 15 esztendős korától fogva a Csemadok szervezésében több fellépésen vett részt tánccal, énekkel. Ág Tibor népzenekutató biztatására 1972-ben egy tanítónővel közösen szervezték meg az alsóbodoki hagyományőrző csoportot. Ilonka néni vezetésével az együttes máig élteti, és a felnövekvő generációra hagyományozza a falu dalait, egyházi énekeit és zenés hagyományait: a „hajvillőzést”, a szálláskeresést, a passiót. Örömmel és nagy szeretettel fogadják a településre érkező, dalaikra és hagyományaikra kíváncsi látogatók sokaságát. Emellett gyakran vendégszerepelnek az országhatáron belül és kívül: „szinte minden vasárnap menni kell”. Ilonka néni szólistaként is szerepel, mindig nagy sikerrel, és tudatosan bővíti repertoárját tágabb környezete: a Zoboralja többi falvainak népdalkincsével. Így a faluban egyedüli tudója és hiteles előadója néhány régi zoborvidéki balladának, köztük a Vétessék ki szólló szívem balladájának (Megbetegült Szabó Kata a diósba).

A Magyar Népzenei Antológia bővített, digitális összkiadásában az 1997-ben vele és dalos társaival készült felvételek egész sora kapott helyet.

1967 januárjában ment férjhez. Fia, leánya, két unokája és dédunokái veszik körül mindennapjait.

A Népművészet Mestere díjat 2014-ben kapta meg.