Mesemondók

Leírás

Balogh Sándorné Farkas Mária 1922. október 29-én született Szerencsen. Édesapja Zemplén megye híres nyomdásza volt, édesanyja a háztartást vezette és négy gyermeket nevelt. Mária édesapja mellett elsajátította a könyvkötő és nyomdász mesterséget. Az elemi iskola után négy polgárit végzett, tovább nem tanulhatott.
1939-ben feleségül ment Balogh Sándor tánctanárhoz és Miskolcra költöztek. Három gyermekük született, Mária az 1940-es évek végéig háztartásbeliként dolgozott. Miskolci lakóházuk adott helyet Balogh Sándor tánciskolájának, s ezt a termet bérelte bábszínháza számára Bod László, aki 1947-ben alapította meg Miskolcon a Művészi Bábszínházat. Itt látott Balogh Sándorné először bábszínházat, s ez a találkozás életre szóló elköteleződést hozott életébe.

Bábművészeti szakmai alapismeretiet 1949-ben Rév István bábművész tanfolyamán, majd az 1949-ben alakult Állami Bábszínház 8 hónapos ösztöndíjasaként szerezte meg.
Bábosként, bábkészítőként, báboktatóként dolgozott három évtizeden át Miskolc több kulturális intézményének kötelékében: a Lenin Kohászati Művek kultúrotthonában (1947-1955) a József Attila Közlekedési Művelődési Otthon (1955-1965), Pedagógus Szakszervezet Művelődési Háza (1965-1966), Ady Endre Művelődési Otthon (1967-1977).
Az általa alapított bábtársulatok Miskolcon: Tündérkert amatőr felnőtt csoport (1947-1948), Vitéz László felnőtt csoport (1950-1955), Csiri-biri gyermekcsoport két korosztályban (1955-1966), Játsszunk együtt iskolai bábcsoport (1967- 1977).
Balogh Sándorné csoportjaival részt vett és sikereket ért el megyei és országos fesztiválokon. A Vitéz László társulat nosztalgia fellépésként tartott három napos előadás-sorozatot 1957-ben az augusztus 20-i ünnepség keretében a miskolci Búza téren, hatalmas közönségsikerrel. A Játsszunk Együtt társulata a Magyar Televízió „Játsszunk bábszínházat” I. fesztiválján Arany Paraván díjat nyert, s Miskolc állandó bábszínházában is játszottak. Vasárnapi előadásaikon nem volt ritka az 500 fős közönség sem. 1970-ben a Népművelési Intézet Nívódíjjal jutalmazta a csoportot.
Elhivatott és áldozatos munkájával, társulatainak szerepléseivel kulturális élményeket és értékeket közvetített Miskolc térségének települései, falvai, iskolái számára. Az 1950-es években csoportjával gyalog mentek el a közelebbi helyszínekre, kofferokba, hátizsákokba csomagolva vitték magukkal a színpadot, kellékeket. „Lehetett eső, szél- vagy hóvihar, menni kellett, mert vártak minket. Nem okozhattunk csalódást az embereknek.” – Emlékezett vissza erre az időszakra Balogh Sándorné.

1951-től tagja volt az UNIMA (Union Internationale de la Marionette) nemzetközi bábos egyesületnek.

Néhány jelentősebb szerző és mű, melyet Balogh Sándorné bábtársulataival feldolgozott: Arany János, Petőfi Sándor: Arany Lacinak, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza, Fazekas Mihály, József Attila, Puskin: Az aranyhalacska, Kovács Ildikó: Cini Samu kalandjai, Tarbay Ede: Csíkoska kalandjai, Mészöly Miklós: Három gida. Népköltészeti ihletésű játékok: A kiskakas és a török császár, Betlehemes, Halálra táncoltatott lány, Égig érő fa.

Szakmai tanfolyamokat, továbbképzéseket és konferenciákat is szervezett. Részt vett az UNIMA nemzetközi kongresszusain Csehszlovákiában, Lengyelországban, Oroszországban. 1958-ban Miskolcon Balogh Sándorné szervezte-rendezte a bábkiállítással egybekötött bábkonferenciát. Az 1976-ban Mezőcsáton induló hároméves bábtanfolyamnak vezetője volt.

Balogh Sándorné saját bábjai filcből és rongyból, később kasírozott figurákból, majd dzsörzével bevont hungarocellből készültek. Kesztyűs, botos és táblás bábokat is készített.
Három évtizedes munkájának gazdag tárgyi terméséből, a bábokból, díszletekből sajnos kevés maradt fenn. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum bábkiállításán 1975-ben voltak láthatóak a bábjai. 1977-ben szennyvíz öntötte el az Ady Endre Művelődési Otthon alagsorát, ahol a bábosok műhelye és raktára is volt.

1977-ben ment nyugdíjba, de azt követően még egy utolsó csoport vezetését vállalta el: 1977-81 között a miskolci Kossuth Lajos Óvónői Szakközépiskola és Gimnázium diákjait tanította szakköri kereteken belül. A szakkör kinőve magát az iskolából az Ifjúsági Házban tartott előadásokat.
1981-ben Mária néni végleg visszavonult. „A bábozást csak nagyon nagy belső derűvel lehet csinálni. Ha már ezt nem érzi az ember, akkor kell mindent abbahagyni” – vallotta. Barátai, tanítványai azonban később is gyakran felkeresték.
Tanítványának vallja magát többek között Mátyásné Füzi Csilla bábjátékos, a Magyar Bábjátékos Egyesület választmányi tagja, Gyurkó Henrik színész-bábművész, Tóth László bábművész-tanár.

A Népművészet Mestere kitüntetést 1966-ban kapta meg.

További elismerései:

A Szocialista Kultúráért kitüntetés – 1972.

Életmű Díj, UNIMA – 1988.