Mesemondók

Csizmadia István 1908-ban született a Nógrád megyei Cserhátsurányban. Uradalmi cselédként, főként juhászként a Palócföld több településén is megfordult, végül családjával Nógrádsipeken telepedett le. Itt talált rá mint mesemondóra Kovács Ágnes és Nagy Zoltán is, akik közel két tucat szövegfolklór alkotást jegyeztek fel tőle, hiedelemtudását pedig Bosnyák Sándor örökítette meg. Már nyugdíjasként 1973-ban Baján részt vett a IV. Dunamenti Folklór Fesztivál országos mesemondó versenyén, amelyen Fattyú Jób című meséjével az első díjat nyerte meg, meséivel többször szerepelt a rádióban is.

Csizmadia István az 1970-es években dokumentált nógrádsipeki mesemondók legjelesebbike: előadói készségével és gazdag repertoárjával, jól megformált, palóc nyelvjárásban elmondott meséivel kiemelkedett falubelijei közül. A tündérmesék mellett egyaránt otthonosan mozgott a legendamesék, a tréfás mesék és hazugságmesék világában is, és mint népi elbeszélő számos Mátyás-trufát és betyármondát is tudott. Már-már enciklopédikus hiedelemtudása – amely leginkább a sajóházi Darmo István hasonló ismereteivel vethetők egybe – elsősorban foglalkozásával magyarázható, hiszen mára evidencia, hogy a társadalmi csoportok között a pásztorság mindig is a népi kultúra legarchaikusabb rétegét képviselte. Csizmadia sokoldalú tehetség volt: mint prímás parasztbandájával rendszeresen járt lakodalmakba muzsikálni. Zenei készségét lánya is örökölte, aki a falu egyik gazdag repertoárú népi énekese. A nyilvános fellépéseket leszámítva élete utolsó évtizedeiben már nem mesélt rendszeresen, ám mint az őt felkereső folkloristák feljegyezték, ebbéli tudására és a mesemondásával elnyert rádiókészülékére halálig büszke volt.

Feljegyzett szövegfolklór-repertoárja: 13 mese, 4 monda, 200 hiedelemközlés.

A Népművészet Mestere címet 1977-ben kapta meg.