Táncosok

Szabó „Bús” Ferenc Szásznagyvesszősön született, Romániában. A „Bús” ragadványnevet nagyapja után örökölte, bár egyéniségére nem jellemző a szomorúság. Két gyermeke volt a családban, édesapját elvitték a háborúba, és hadirokkantként tért haza. Később levágták apjának mindkét lábát, mégis bevallása szerint, ő tanította meg a táncra. Családja táncos nemzetség, már a nagyapja, Szabó Márton is híres táncos volt a vidéken.
Az édesapja ösztönzésre kezdett táncolni. Táncának kialakulásában meghatározó szerepet játszott a szomszédos falvakba való átjárásnak, - ahogyan mondja – „vidékbe mentem”. Táncos repertoárjába a pontozó, a vénes, a batuta, lassú csárdás, székely verbunk és a szökő tartozik. Jellemző táncfajták, amelyre a táncrendje felépült, az a pontozó és a páros táncok. Saját bevallása szerint a vénest külön kérésre táncolja. A román lassú legényest, a – batuta – táncot a helybeli román emberektől tanulta, és szívesen virtuskodik e táncban, megmutatva, hogy ő is legalább olyan jól tudja a románok táncrepertoárját, mint fordítva is igaz.
Szabó Ferenc egyszerű földműves emberként kiváló táncos egyénisége falusi közösségének. Számtalan felvétel készült róla 1974-től napjainkig. Minden táncos meghívásának eleget tett és tesz szűkebb-tágabb környezetében és az anyaországban is. Szívesen tanít, örömmel adja át tudását az érdeklődőknek, méltóan képviseli a Kis-Küküllő menti hagyományos kultúrát.


A Népművészet Mestere díjat 2005-ben kapta meg.