Tárgyalkotók

Leírás

Gubányi Imréné Greska Erzsébet Dunapataj-Bödd pusztán született 1920. május 7-én. Már apró gyermekként festegetett, a pingálás mellett megpróbálkozott emberábrázolással is. Hat elemit végzett.

Fiatalasszonyként előrajzolt, hímzett és varrt. Pingált konyhákat, és munkahelyének, a homokmégyi óvodának a szobáit. A divat hatására egyre többen rendeltek nála festett tányérokat és cserepeket. Utóbb még üvegre és plexire is festett. A hagyományos, népművészeti jellegű festés azonban egyre inkább táblaképeken talált helyet munkáiban. „S amikor teljesen egyedül maradtam – írja önéletrajzában –, akkor értem el oda, ahova egész életemen át vágytam. A tényér és korsó díszítése már nem elégített ki, s nagyon megörültem ennek az újfajta festésnek. (…) Pár pillanatra lecsukom a szemem és mindjárt kész a téma.”

Festészete rendkívül közel áll a népművészet világához. Tevékenysége hagyományőrző, ami nála nem iskolásan rendezett néprajzi tudást, hanem átélt és megfigyelt tapasztalatot jelent. Tudósít az élet nagy sorsfordulóiról: esküvőről, születésről és temetésről. A vizuális élményen túl a régi népszokások, ünnepek és hétköznapok örömeit és gyötrelmeit is bemutatta műveiben. Festészetében élénk, derűs, Kalocsa vidékének népművészetére jellemző színekkel dolgozik: a mélytüzű piroshoz, világoskékhez és rózsaszínhez kapcsolódnak a fehér, méregzöld és melegsárga színek. Néprajzi hitelességgel tárta fel Kalocsa és a kalocsai népszokások világát.

Képeiből közel 30 kiállítást rendeztek, nagy sikerrel. Festői munkássága mellett nagyra értékelhető az a tevékenysége, amelyet szakkörvezetőként a Kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház keretében működő néprajzi szakkörben végzett. Céltudatos munkával értékes népművészeti anyagot gyűjtött, amely a művelődési központ állandó kiállításain került bemutatásra. A hétvégi játszóházak egyik aktív szervezője volt, hitelesen mesélt a gyerekeknek a régi paraszti életről, népszokásokról.

A Népművészet Mestere kitüntetést naiv festészetéért 1983-ban kapta meg.