Tárgyalkotók

Hodossy Lajos a Borsod megyei Martonyiban született. Édesapja, Hodossy Gyula, Martonyiban, Meszesen, Perkupán volt kovácsmester. Édesanyja Papp Amália jó nevű szászfai asztalosmester lánya volt. Tizenhárman voltak testvérek. Az elemi iskolát Martonyiban végezte, utána édesapja kovács műhelyében inaskodott, ott is szabadult fel.

1909-ben a diósgyőri vasgyárban volt kovácssegéd, onnan Ózdra ment, majd 1911 szeptemberében Budapestre a Magyar Állami Vasúti Gépgyárba ment dolgozni. Ez a sok vándorlás akkor hozzátartozott a segédévekhez, szinte kötelező volt annak érdekében, hogy a kovácsmunka minden csínját-bínját elsajátítsák. 1914-ban bevonult katonának, 1918-ban, végéig katonáskodott.

A leszerelés után különböző gazdaságokban dolgozott kovácsként, majd 1932-ben Edelénybe költözött, ahol saját műhelyt nyitott, 1951-től nyugdíjba vonulásáig különböző ktsz-ek és tsz-ek kovácsműhelyeiben dolgozott, 1962-ben vonult nyugdíjba. Öt gyermeke közül többnyire Gyula fiával alkotott, aki maga is a Népművészet Mestere lett (Hodosi Gyula néven szerepel!). Nyugdíjazása után tovább tevékenykedett, többnyire egyedül. A nehéz kovácsmunka mellett népművészeti alkotásait – amint önéletrajzában írja – pihenésképpen készítette. Kovácsműhelyében a legősibb, hagyományos technikákkal, vasból és rézlemezekből egyaránt készítette a pásztorélet szerszámait, csengőket, kutyapergőket, juhászkampókat, fokosokat, kolompokat és más tárgyakat.

A Népművészet Mestere díjat 1971-ben kapta meg.