Tárgyalkotók

Schmidt Sándor családja 1942-ben került Husztról Vásárosnaményba. 1950 óta él és dolgozik a szatmári-beregi tájon. A néprajz megismerésének útján Babus Jolán etnográfus indította el. Az 1972-ben indult sárospataki fafaragótábor egyik alapítója, ekkortól vált élete részévé a fafaragás. A vásárosnaményi fafaragótábort 30 éven át vezette. A faragótáborban készített művek bemutatására Faragó Galériát hoztak létre Vásárosnamény-Vitkán, melynek újraindításában (2011) szintén közreműködött. A Népi Iparművészeti Tanács és számos hazai szakember segítette alkotói tevékenységét. Csepeli Istvánnal közös kiállításán a regék és népballadák mesevilágát idézik, s kilenc magyar városban mutatták be. Készített emlékműveket is, melyek közül kiemelkedik a II. Világháború Emlékműve (Záhony, 1994), valamint az árvízi emlékmű (Gergelyiugornya, 2002). Munkáira jellemző a kalotaszegi ékrovás felhasználása. Alkotásai megtalálhatók köztereken, intézményekben, Németországban, Finnországban, Franciaországban és Japánban is. Számos hazai kiállítás és pályázat résztvevője és díjazottja. Külföldön is sikeresen mutatkozott be: Franciaországban, Dániában, Németországban és Monacóban volt kiállítása.