Tárgyalkotók

Leírás

Elek Gyula Szegeden született 1891-ben a család legidősebb fiúgyermekeként. A mesterséget édesapjától, Elek Illéstől tanulta, akinek Szeged-Felsővároson a tímár negyedben volt műhelye. A négy elemi és a két ismétlő osztály elvégzése után itt lett inas, majd 1908-ban szabadult. Az I. világháborúban katona, fogságba esik, majd kiszabadulása után indítja el önálló műhelyét. Bocskoros tímárként a bőr kikészítését és a bocskor megvarrását is végezte. A Tisza vidéki kubikusok a 20. század elejéig az ú.n. szíjas bocskort viselték, de elterjedt volt a csatos aratóbocskor viselése is. Trianon után a mestersége elvesztette felvevőpiacát, hiszen korábban elsősorban a délvidéki szerbek és a bunyevácok voltak a megrendelői. Ez a körülmény változtatásra kényszerítette, új portékái a mutatós mokaszinbocskor és a gyermekbocskor lettek. Munkáit a budapesti áruminta vásárokon is szívesen látták, sok külföldi megrendelője volt, szívesen említette az angol és indiai megrendelőit. Az 1960-as években már ő volt az egyetlen bocskoros tímár a Dél-Alföldön. Legkedveltebb munkái a hagyományos viseletekhez készített lábbelik voltak. Műhelye Szeged – Rókusi Tavasz utcában volt, még 75 éves korában is szívesen fogadta a látogatókat.

1966-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet hagyományos viseletekhez készített hiteles lábbelikért.