Zenészek

Dolgozott mezőőrként, kanászként, erdőkerülőként, éjjeliőrként, de volt hercegi kocsis is. Gyerekkorában tanult meg dudálni, amikor is Berzencén kilenc dudást tartottak számon. Ő egy bizonyos Samu bácsitól tanult, 15-16 éves korára már jól játszott, attól kezdve minden este szolgálatban volt. Előfordult olykor, ha több éjszakán át játszott egymás után, hogy elaludt a széken, de a duda akkor is szólt a kezében. Sokszor már a táncolók rázták fel, hogy vessen véget a zenének, mert úgy elfáradtak, hogy nem bírják tovább járni a táncot. A környék falvaiba főleg lakodalmakba, mátkázó vasárnap, búcsúkba hívták játszani.

Kodály Zoltán is vendégül látta egy alkalommal. „Kodály Zoltánnak volt egy „hosszifuruglája” és nem tudta jól fújni. Édesapám fújta meg.”

Feleségével nyaranta szállodákban zenéltek (például 1943-ban a Duna szállóban), ő dudált, felesége énekelt – nagy népszerűségre tettek szert. 1948-ban a Liliomfi című filmben szerepelt játszotta a cigány szerepét. Egy meghívólevél tanúsága szerint 1957. augusztus 29-én 13-16 óráig a Magyar Rádió zenei osztályán volt felvételen.

Hangszereit maga készítette. A Néprajzi Múzeum 1960-ban egy dudát vásárolt tőle, továbbá a dudajátékáról felvételeket készített. Utolsóként készített dudáját és egy furulyáját a csurgói múzeum őrzi.

Sokszor készített vele felvételt Olsvai Imre budapesti népzene kutató és Együd Árpád is. A „Csurgói duda” címen Borszéki Béla írta le Jankovics dudáját, amellyel az ötvenes években néprajzi pályázat 3. helyét nyerte el. Borszéki a Tudományos Akadémia Népzenekutató csoportja és a Népművészeti Intézet kiküldöttjeként járt gyűjtőúton Csurgón és Berzencén. Leírta a dudakészítést, sok fényképfelvételt készített. Ismertette Imre bácsi hosszúfurugláját is, amelyről részletes leírást adott. Jankovics utolsó nyilvános szereplése 1969-ben, Kapuváron az Országos Szövetkezeti Népművészeti Versenyen volt.

1956-ban költözött családjával Csurgóra és itt élt 1971-ben bekövetkezett haláláig. 

A csurgói újvárosi temetőben temették. Temetésen búcsúztatót mondott Ghyczy Tamás a csurgói művelődési központ igazgatója. Szavai után felhangoztak utolsó felvételének dudahangjai.

Forrás: Petlánovics Eszter - Csurgó Város Helytörténeti Gyűjtemény (2025.)