Magyarország

Balásy Gyula faragó Erdélyben született, szülei tanítók voltak. 1934-ben hadiárvaként végezte el Budapesten a katonai akadémiát. Az 1950-es években családjával együtt a Hortobágyra, a Borsóstanyai munkatáborba deportálták. Innen szabadulva Dombóvárra költözött. A kopjafa faragást szülőföldjén ismerte meg, előbb kedvtelésből faragott, majd 1953-tól megélhetési forrásává vált az őrnagyi rangjától megfosztott pilótának. Sakkokat, használati és dísztárgyakat készített, melyek kivitelezésében mindvégig megőrizte a kopjafafaragás stílusát. Művészi vénával formálta plasztikáit, melyek témáit a hétköznapokból merítette. Dombóváron „faragó iskolát” hozott létre, tanítványai is elismert alkotók lettek.

A Népművészet Mestere díjat faragó tudásáért 1964-ben kapta meg.