A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1914
Halálozási év: 2011

Leírás

Bálint Péterné édesapja a moldvai Pusztina (Pustiana, Bákó megye) faluban 30 holdas gazda volt, aki 1916-ban meghalt a háborúban. Anyja és nagyanyja a mezőgazdaságban dolgoztak, életük része volt a kenderfeldolgozás és a szövés. Anna 4 elemit végzett kislányként korán megismerkedett a fonalfeldolgozás menetével, de szőni csak 14 éves korában kezdett.
1932-ben férjhez ment, négy gyermeke született. Pusztináról 1944-ben kitelepítették őket, előbb Dombóvárra, majd Egyházaskozárra, onnan Szárászra kerültek. Férje 1965-ben meghalt, addig mindketten a helyi TSz-ben dolgoztak. Férje halála után vett egy szövőszéket és elkezdte szőni azokat a darabokat, melyek mintakincsét a moldvai hagyományok alapján édesanyjától és nagyanyjától tanult. Mándoki László néprajzkutató bíztatására 1965-1969 között bedolgozója lett a Baranya Megyei Háziipari Szövetkezetnek. Éjjel szőtt, nappal a TSz-ben dolgozott. Megbetegedett, így el kellett döntenie, hogy melyiket folytatja. A TSZ munka mellett maradt, mert voltak állatai és a takarmányt így könnyebben meg tudta szerezni. Nem hagyta abba a szövést, 1975-től nyugdíjasként már csak a szövésnek élt. 1971-ben vett magának házat Szászváron és ott dolgozott tovább. Nagyon jó kapcsolata alakult ki a pécsi művelődési ház munkatársaival, aminek eredményeként 25 éven át kézműves bemutatót tartott az érdeklődőknek Pécsen. Kitűnő kapcsolata volt Tukora Istvánné szövővel is, a Látássérült Fiatalok Szakiskolájának oktatójával, így rendszeresen tartott foglalkozásokat a fiataloknak, az utolsót 90 éves korában. Saját tervezésű munkáit a moldvai hagyományok alapján készítette, melyekkel pályázatokon, országos és egyéni kiállításokon vett részt. Az országos szövő pályázaton háromszor nyerte el a I. díjat (1973,1975,1977.). 2005 őszétől a bonyhádi Idősek Otthonában él. Saját szövésű textiljei ma is körülveszik.
Ifjúkorában énekesként is felkersték a néprajzkutatók, Domokos Pál Péter és Rajeczky Benjamin 1950-ben készített vele népdalfelvételeket, melyek CD-n is megjelentek. (Magyar Népzenei Antológia VII. Moldva és Bukovina 2.)

A Népművészet Mestere díjat szövő tudásáért 1975-ben kapta meg.

Források

Irodalom

Kapitány Orsolya: „…A szépség kertjében…” Népművészet mesterei a Dél-Dunántúlról. Zalai Múzeum 16, 2007, 145-160

Tárgyak a Janus Pannonius Múzeum (JPM) Néprajzi Gyűjteményében:
68.9.1.-takaró, 73.1.1.-női ing,73.1.1.2.-lepelszoknya, 73.1.1.3.-öv,73.1.2.-női ing,73.1.3.-női ing,73.1.4.-női ing,73.1.5.-ágyterítő, 78.7.1.-festékes, 78.7.2.-lepedő, 82.2.2.-gyapjúszőttes, 82.2.5.-82.2.8-tarisznya (4 db), 82.2.9.-gyapjúszőttes, 82.2.10.-padtakaró, 82.8.1.-falhúzó, 82.10.1.-tarisznya, 82.10.2.-takaró, 82.10.3.-öv, 82.22.1.-82.22.8.-ruhácska (8db), 82.22.9.-82.22.18.-kendező (10 db), 82.22.19.-82.22.23.-tarisznya (5 db), 82.22.24.-párnabelső, 82.22.25.-párnahuzat, 82.22.26.-lepedő, 82.22.27.-szalmazsák, 82.22.28.-festékes, 82.22.29.-festékes falhúzó, 82.22.30.-padtakaró, 82.22.31.-abrosz, 82.22.33.-lepedő,83.5.1.-pólyatakaró, 83.5.2.-pólyakötő, 83.29.1.-tarisznya, 83.29.2.-padtakaró, 87.2.1.-abrosz.