Magyarország

1900-ban született Debrecenben Kerékgyártó Sándor, itt is hunyt el 1975-ben. A mesterség a családban anyai ágon öröklődött, 200 éves hagyományra nyúlt vissza. A recepteket és a formákat dédnagyanyjától örökölte. A debreceni mézeskalácsosság 20. századi legjelentősebb mestere volt, Debrecen város megbecsült polgára, a mézeskalácsos dinasztia utolsó tagja. Nem csak kiemelkedő mester, hanem jó kereskedő is volt. Műhelye és üzlete mindvégig Debrecenben a Batthyány u. 4. sz. alatt volt. A debreceni mézeskalács tányér az ő találmánya, ennek ütőfáját, ahogy akkoriban a legtöbb mézeskalácsos mester, ő maga készítette 1940-ben. Sok ütőfát örökölt a családjától, melyek formavilága rendkívül változatos: baba, bölcső, szív, huszár, papucs, kulacs, stb. A Kerékgyártó műhely sokféle, változatos mintakincsű ütőfái dió és vadkörte fából készültek. Az ú. n. ütőfás mézes mellett készített mézes mogyorót, puszedli is. A hagyományos családi mézes receptek mellett a nürnbergi mézeskalácsosok receptjét is ismerte. A nürnbergi recept alapján nem az ú. n. darabos, hanem a kilós árut készítették. A lakás, a műhely és a bolt egybeépült, a bolt berendezése a Déri Múzeum raktárában vár elhelyezésre. A mézeskalácsokat hagyományos kemencében sütötte, kizárólag fával tüzelt, a folyamatosan égő tűznek köszönhették mézeskalácsai a különleges aranyló színt és a finom zamatot.

1966-ban a Népművészet Mestere címet kapta meg a debreceni mézeskalács készítésének és újrafogalmazásának elismeréseként.