Magyarország

Breglovics Kálmán (Kisbucsa, 1896. január 18. – Pölöske, 1971. május 29.) Hatéves korától pásztorkodással kereste a kenyerét egészen a II. világháború végéig. 1938 után Pölöskén élt, ott is halt meg. Tehetségére először 1932-ben figyeltek fel. 1934-ben állították ki először munkáit, amelyek hamarosan az ország határain túl is ismertté váltak. 1948 után már csak faragással foglalkozott. Egyaránt dolgozott fával, csonttal, szaruval. Műveinek nagy részét különböző magángyűjtemények, más részét a zalaegerszegi Göcseji Múzeum és más múzeumok őrzik.

Bár karcolozott, mértéktartóan színezett darabja is ismertek, munkásságának legnagyobb részét a 19. század végén szinte egyeduralomra jutott domború faragás teszi ki. Ebben a műfajban talán ő a legismertebb alkotó a megyében. Nagyméretű munkái nem voltak, megmaradt a pásztorművészetre jellemző tárgyak: sótartók, botok, tükrösök, gyújtótartók, csanakok, illetve a 20. századra jellemző használati tárgyak: dobozok, pohárkák, cigarettatartók készítésénél, amelyeknek szinte teljes felületét beborította rendkívül jól komponált jeleneteivel, szépen faragott állatalakjaival. Jellemző állata a szarvas, csanakok füleként pedig a mókus volt.

Mint a magyar népművészet egyik országszerte elismert, hivatalos képviselőjének, számos magyar és külföldi kiállításra eljutottak munkái. Megrendelésre is sokat dolgozott.

A Népművészet Mestere díjat munkásságáért az elsők között, 1954-ben kapta meg.

A leírást készítette Marx Mária