Magyarország

Id. Kalló Ferenc „Malmi” 1923-ban született a Cifra-Kalotaszeg vidékén, Inaktelkén. Olyan falusi ember volt ő, aki az elbeszélések szerint „mindenhez értett”, már fiatal korától jól értett a fa és a kő megmunkálásához, hiszen fogékonyságának és munkakedvének köszönhetően a különböző mesterségek csínját-bínját eltanulta a vidék mesterembereitől. Ennek következtében már ifjúsága hajnalán kerekes- és kőműves munkákat végzett, például: gazdasági eszközöket, mint jármot, szánt, szekeret vagy kereket, illetőleg bútorokat készített megrendelésre. Önállóan megtanulta a sírkőfaragást, amely 1956-tól vált fő foglalkozásává. Nem csupán kisiparos tevékenysége miatt jelentős az ő személyisége, hanem a falusi közösségben betöltött szerepe miatt is, hiszen a kétkezi munka mellett időt szánt sírkőversek, illetőleg különböző ünnepek, mint keresztelők, konfirmálások, lakodalmak köszöntőszövegeinek megírására is, sőt a juhtej mérésének is ő volt az egyik fő szervezője és lebonyolítója.
Id. Kalló Ferenc neve főként tánctudása miatt híresült el. Gyermekként sajátította el az inaktelki táncokat, ellesve a helyi mulatságokban az idősebb férfiak táncát, majd később saját maga alkotta pontokkal és figurákkal tette egyedivé táncát. Bizonyára gyermekkorában az otthoni légkör szerves része lehetett a zene és a tánc, hiszen testvére, Kalló Márton pedig a muzsikálásban jeleskedett. Petru Groza miniszterelnöksége alatt, 1946-ban részt vett a bukaresti Országos Néptáncversenyen, ahol szólótáncával első helyezést ért el. A visszaemlékezések szerint, állítólag azokban az években még a vonatokon is látható volt arcképe az elért sikere miatt. Az 1990-es évektől egészen haláláig meghívásoknak eleget téve járt Magyarországra, főként budapesti népművészeti rendezvényekre táncolni falutársaival, illetve fiával és két fiúunokájával együtt. 2003-an nyerte el a Népművészet Mestere Díjat kiemelkedő tánctudása és annak átörökítése miatt.
 Id. Kalló Ferencről elmondható, hogy sokak által jól ismert erdélyi személyiség. Nem csak magyarországi néptáncosok, együttesek keresték fel őt inaktelki otthonában, hanem számos amatőr és szakképzett népzene-, néptánc- és néprajzkutató is. Külön kiemelendő Karácsony Zoltán néptánckutató és Fülöp Hajnalka néprajzos neve, akik személyesen is jól ismerték őt, inaktelki kutatásaiknak egyik fő „adatközlője” volt Id. Kalló Ferenc. A környező kalotaszegi falvakban a mai napig ismerősen cseng a neve, hiszen sírköves munkával sokan megkeresték.
Kalló Ferenc tehát egyrészt a paraszti tudás birtokosa, őrzője és továbbadója volt, másrészt egyénisége és alkotó ambíciója önkifejezésre és az alkotásra vezérelték őt. E két attribútum: a hagyomány őrzése és egyben újítása tette ezt az egyszerű kalotaszegi embert a tömegből kiemelkedő, sokoldalú egyéniséggé.

A Népművészet Mestere díjat 2003-ban kapta meg.