Magyarország

1904-ben Polgáron ( Hajdu – Bihar megye) született, 1998-ban Londonban (Anglia) hunyt el. Az 1940-es években a Képzőművészeti Főiskola szobrász tagozatán végzett. Eleinte önálló művészként dolgozott, majd 1954-ben tagja lett a Népművészek Háziipari Szövetkezetének, négy évet dolgozott a szövetkezetben. 1958-ban a szövetkezet kiküldetésében részt vett és nagy sikert aratott babáival a Brüsszeli Világkiállításon. Ekkor döntötte el, hogy férjhez megy, Londonba költözik férjével. Itt is folytatta alkotói munkáját.

Karakteres, egyedi babái a rongyszobrászat remekei voltak. Míg a babakészítők általában kemény anyagra dolgoztak, például gipsz felületre, addig Mészáros Anna a babaarcokat varrással alakította ki, a kitömött fejeken cérnaöltéssel és behúzással alakította ki az orr, száj és szemgödröket, majd megfestette. A babák ruhái tökéletesen hitelesek voltak, színben, anyagban, szabásban egy-egy tájegység viseletét követték. Babái eljutottak a világ különböző országaiba. 1957-ben küldött babát a Washingtonba, a Fehér Házba, az ENSZ-be, az indiai Főtitkárnak, Menon úrnak. Ezek a babák idős gyász ruhás parasztasszonyt ábrázoltak, aki a nemzeti színű zászlóra kötött fekete szalagot, ezzel protestált a magyarországi eseményekre. Babái megtalálhatóak magángyűjteményekben, a Néprajzi Múzeumban, a székesfehérvári Hetedhét Múzeum Moskovszky gyűjteményben, valamint az Egri Dobó István Vármúzeumban, ahova Papp Ferencné a Népművészet Mestere magángyűjteményéből kerültek.

A babakészítők közül elsőként kapta meg a Népművészet Mestere címet 1957-ben.