Magyarország

Ifjabb Nagy István a Veszprém megyei Tósokberénden született, pásztorkodással foglalkozó családban. Édesapja, id. Nagy István pásztorember volt, aki, mint általában a bakonyi pásztorok, fafaragással töltötte szabadidejét. Alkotásai elismeréseként elérte a Népművészet Mestere címet 1957-ben. ifj. Nagy István édesapja mellett pásztorkodott, miközben elleste a faragás tudományát is tőle. Ebben a munkában segítette őt nagybátyja, Nagy Gyula – szintén Népművészet Mestere címmel kitüntett fafaragó –, aki ellátta a népművészettel foglalkozó szakirodalommal. A bakonyi pásztorfaragás hagyományait folytatta, pásztorbotot, dobozokat, kürtöket készített, kobakokat díszített. Munkásságára jellemző a mélyített faragás és karcolás. Alkotói világát elsősorban a pásztorélet határozta meg. Stilizáltan ábrázolta a virágokat, állatokat, a pásztorokat és a parasztembereket. Feldolgozott eseményeket, történeteket, jeleneteket a bakonyi pásztor és betyár legendákból. Mondanivalóját tömören és érzelmi gazdagsággal fogalmazta meg.

A Népművészet Mestere díjat 1969-ben kapta meg.

További elismerései:

Népi Iparművész, 1958