Magyarország

Schmidt Sándor családja 1942-ben került Husztról Vásárosnaményba. 1950 óta él és dolgozik a szatmári–beregi tájon. A néprajz megismerésének útján Babus Jolán etnográfus indította el. Az 1972-ben indult sárospataki fafaragótábor egyik alapítója, ekkortól vált élete részévé a fafaragás. A vásárosnaményi fafaragótábort 30 éven át vezette. A faragó táborban készített művek bemutatására Faragó Galériát hoztak létre Vásárosnamény – Vitkán, melynek újraindításában (2011) is közreműködött. A Népi Iparművészeti Tanács és számos hazai szakember segítette alkotói tevékenységét. Csepeli Istvánnal közös kiállításán a regék és népballadák mese világát idézik, 9 magyar városban mutatták be. Készített emlékműveket is, melyek közül kiemelkedik a II. Világháború Emlékműve (1994. Záhony), valamint az árvízi emlékmű (Gergelyiugornya 2002).
Munkáira jellemző a kalotaszegi ékrovás felhasználása. Alkotásai megtalálhatók köztereken, intézményekben, Németországban, Finnországban, Franciaországban és Japánban is.
Számos hazai kiállítás és pályázat résztvevője és díjazottja. Külföldön is sikeresen mutatkozott be: Franciaországban, Dániában, Németországban és Monacóban voltak kiállításai.
A Népművészet Mestere díjat 2011-ben kapta meg.

Egyéb elismerései:
Vásárosnamény Pro Urbe díj
Szabolcs – Szatmár –Bereg megyei Közgyűlés Alkotói díja: 2011
Kapoli Antal díj
Népi iparművész: 1983