Magyarország

Hajda György Zsigmond a Képzőművészeti Főiskola Általános Tárgyrestaurátor Szakán 1978-ban diplomázott. A diploma megszerzése után a pécsi Janus Pannonius Múzeumban kezdett el dolgozni, ebben az időszakban került közel a tárgyalkotó népművészethez. 1980-tól a Magyarlukafai Néprajzi Műhelyben is tevékenykedett. Tálakat, madaras tálakat, evő- és merőkanalakat, fűszertartókat, bútorokat, szobrokat, haranglábat, ahogyan mondta: „kiskanáltól a harangtoronyig” sok mindent készített. Első síremléke Martin György sírjára faragott szatmári fejfa volt. Szerette a skandináv – finn – faragások egyszerűségét, melyek szépsége a fa eredetiségéből adódik, szépen mutatja meg a fa – elsősorban dió és cseresznye – színét és erezetét. Alkotásaiban az anyag struktúráját és egyszerűségét mutatta meg, a használhatóság, a szépség, az esztétikum összhangjára törekedett. Restaurátori munkájában a tárgy elkészítésének hagyományos technikáját tanulmányozta, alkalmazta. 1998-tól az orfűi Kézműves Egyesület elnöke volt. Lakóhelyéről, Cserkútról és annak környezetéről néprajzi gyűjtőmunkát végzett, a fellelt tárgyakról fotódokumentációt készített. Rendszeres résztvevője volt faragókonferenciáknak, hazai és külföldi kiállításoknak, pályázatoknak, tagja volt faragó szakmai bizottságoknak. Alkotásai megtalálhatóak Japánban, Finnországban, Németországban és az Egyesült Államokban is. A 2008. november 29-én megalakult Magyar Famíves Céh Egyesület egyik alapítótagja. A Magyar Bajusz Társaság már az első, alakuló ülésén, 2009-ben tagjai sorába választotta.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népművészet Ifjú Mestere díj (1981)
Gránátalma-díj (1983)
Népi Iparművész cím (1986)
Király Zsiga-díj (2003)
Népművészet Mestere díj (2013)