Magyarország

Nesó Sándor 1952-ben született a Veszprém megyei Berhidán. Már 8–9 éves kisfiúként megismerkedett a fafaragással, először játékokat készített saját részére. Nagy Istvántól, a Népművészet Mesterétől (1957) tanulta a mesterséget, leste el a különféle faragási technikákat. Felnőttként rendszeres látogatója volt a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumnak, ahol vizsgálta és kutatta a paraszti kultúra használati eszközeit, amelyek mintául szolgáltak későbbi kézműves pályája során. Alkotói munkássága elején a mértani jellegű, ékrovásos díszítéseket használta, aztán egyre bonyolultabb technikákat alkalmazva jutott el a domború faragásig. Alapító tagja a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek és a Balatonfőkajári Népművészeti Egyesületnek, tagja a Velemi Népművészeti Stúdiónak. A fiatalabb generáció számára történő tudásátadás érdekében Veszprémben és Berhidán több éven keresztül vezetett szakkört. Alkotásai Magyarország számos településén megtekinthetők, melyek köztereket, templomokat díszítenek. Többek között Tés község központjában egy kopjafa, Székesfehérváron az „Olimpia Park” kopjafái, Berhida Polgármesteri Hivatalában a település címeréről készült dombormű és a berhidai katolikus templomban „Az utolsó vacsora” című domborműve látható. Több hazai kiállításon jelentek meg munkái, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Múzeum és A Magyar Kézművességért Alapítvány kiállításainak rendszeres résztvevője. Alkotásai a világ különböző pontjára eljutottak, Németországban, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Kínában és Japánban is találkozhatunk Nesó Sándor munkáival.

DÍJAK ÉS ELISMERÉSEK

Népművészet Ifjú Mestere (1983)
Népi Iparművész cím (1995)
Berhida, nívódíj (2000)
Magyar Kézműves Remek (2010)
A Magyar Kultúra Lovagja (2012)
Népművészet Mestere díj (2015)
XVI. Országos Népművészeti Kiállítás arany oklevél (2015)
Id. Kapoli Antal-díj (2019)