Magyarország

Galánfiné Schmidt Teréz 1957-ben Etyeken született. Négy éven át itt volt tagja annak a szövőszakkörnek, ahol Csókos Varga Györgyitől és bukovinai székely asszonyoktól tanulhatott. 1981-től 1983-ig az etyeki gyermek szövőszakkör vezetője volt. 1986-tól kezdte szállítani szőtteseit a budapesti Váci utcai Népművészeti Boltba. 1992-től 2021-ig, nyugdíjba vonulásáig a Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskola népi kézműves-szőnyegszövő, takács mesterség szakoktatójaként adta át tudását tanítványainak, akik maguk is kiemelkedő eredményeket értek el, közülük 13 tanítványa kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere címet. 1999-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. 1998 és 2001 között a finnországi Ouli Kézművesiskola tanárainak szövőgyakorlat oktatója. 2001–2005-ig az Iparművészeti Főiskola restaurátor szak szövőgyakorlatának oktatója. A kaposvári Motolla Szövőműhelyben oktatott nyaranta 2000-től tizenkét éven át. Rendszeresen tartott szövőtáborokat, mesterképzést és népi játék szakoktatói képzést szövésoktatóknak, régi tanítványoknak, pedagógusoknak. Művészi munkája során sajátos, felismerhető stílust alakított ki, újabb és újabb technikák tanulásával. Folyamatos kutató munkájával régi technikákat elevenített fel, melyeket beleillesztett a mai lakás és öltözködés kultúrába. Készít gyapjúfestékes szőnyegeket, különböző technikákkal szőrtakarókat (pl. kockás, csíkos, göbös), gubákat, ványolt posztóból ruhákat és kendőket. Ruháin a technika, a jelképek, az arányok a népművészetből eredeztethetők. A jelképek tudatos használatát, a színek gyógyító hatását fontos- nak tartja. Természetes anyagokat használ. Egyéni és csoportos kiállításai voltak a Budapesti Vigadó Galériában, a Mesterségek Ünnepén, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban, munkáit kiállították 2018-ban a Műcsarnokban rendezett Kéz-Mű-Remek című Nemzeti Szalon kiállításon.