Magyarország

Dr. Szabó Imréné T. Nagy Zsófia 1932-ben Békés nagyközségben született. Nagyszülei és szülei is földtulajdonosok voltak, a kendertermesztést és feldolgozást gyermekkorától ismeri, mellé az iskolában megtanulta hímzést, kötést, horgolást is. Szülővárosában járt középiskolába, 1950-ben érettségizett.

Férje révén, aki körzeti orvos volt, került Kamut községbe, már itt szervezett kézimunka-összejöveteleket. Az asszonyokkal közösen kutatták és felgyűjtötték a helyi hímzés hagyományokat. 1970-ben Mezőkovácsházára költözött családja, itt folytatta a békési szűcshímzések tanulmányozását. Első szakmai sikerét a Kis Jankó Bori országos hímzéspályázaton érte el, közben folytatta oktatói tevékenységét is. Szegedre került, majd vezető lett a Megyei Művelődési Központ által szervezett hímző szakkörben. A Békés megyében megismert szisztematikus gyűjtő munkát folytatta, a szegedi, a kalocsai, csongrádi múzeumok anyagait dolgozta fel, a helyi szakemberek irányításával a csongrádi fehérhímzések és a szegedi subahímzéssel foglalkozott. Szakköre két alkalommal is elnyerte a Kiváló Együttes címet. Gránátalma díjat kapott a hódmezővásárhelyi szőrhímzéses „talpasrózsás” falvédőjével.

Munkásságában legkiemelkedőbbnek a békési, a hódmezővásárhelyi és a szegedi szűcshímzések mintáinak vászon terítőkön, öltözeteken történő felhasználását tartják a szakemberek.

Jelentős díjai:
1989. Országos Népművészeti Kiállítás Gránátalma Díj.
1973-ban eredményes alkotó, gyűjtő és népművészeti értékeink megbecsülésért kifejtett szervező tevékenységéért a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült.