Összetett keresés

Holecz Istvánné Kanyó Margit 1945. május 4-én Rimócon született, katolikus, földműves családban. A Nógrád megyei palóc népzenei és néptánchagyományok ma élő egyik legjobb ismerője és előadója. Tudását szerencsés módon egy olyan falusi közösségben sajátította el, ahol a népszokások és a folklórhagyomány az 1960-as évekig viszonylag elevenen élt. Táncos párja a népművészeti bemutatókon rendszerint Vincze Ferenc volt, a népművészet táncos mestere. A rimóci verbunkot és csárdást főleg az ő előadásuk alapján ismerhette meg és sajátíthatta el a néptáncmozgalom. Holecz Istvánné emellett a különlegesen gazdag helyi palóc népdalok, népviselet őrzője és továbbvivője is volt. A rimóci hagyományőrző együttes vezetőjeként sokat tett a hagyományok helybeli őrzése és széles körű terjesztése érdekében.

– Olyan családban nőttem fel, ahol szerették és ápolták a népi kultúrát. A téli estéken összejöttek az asszonyok, tollfosztásra, egyéb munkára, s közben dalra fakadtak. Én is beálltam közéjük – idézte fel gyermekkorát Margit néni. Azt is elmondta, hogy amikor néprajzkutatók jártak Rimócon, mindig felkeresték a családjukat. Gyermekként sem jött zavarba, felállt a lócára, táncolt, énekelt nekik. Holecz Istvánné legalább olyan jó szervező is, mint amilyen szépen énekli a dalokat.

– Annak idején a termelőszövetkezetben dohányfűzés, csomagolás közben gyakran énekeltünk. Olyan szépen szólt a dalunk, hogy arra gondoltam, ezt mindenkinek hallani kell. Megalakítottuk az asszonykórust. Első fellépésünk 1970-ben volt, nagy sikert arattunk – emlékezett vissza. Szerepeltek a Röpülj páva! tévéműsorban, ahol Margit néni szólóénekesként bejutott a döntőbe, s különdíjat kapott.

Később elhatározta, hogy táncosokkal is kibővíti a népdalkört. Felkereste a háború előtt működő Gyöngyösbokréta együttes tagjait, akik közül többen csatlakoztak hozzájuk, így a nevüket is Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Egyesületre változtatták, amelyben minden korosztály képviseltette magát. Holecz Istvánné 40 éven át vezette a csoportot, közben pedig egyre többször állt közönség elé szólóénekesként.

Nemcsak tolmácsolta, de gyűjtötte is a helyi dalokat. – Mindig boldogság tölt el, amikor énekelek, s a közönség jól érzi magát. Édesanyám halála előtt a betegágyánál azt mondta: „Édes lányom, ne gyászolj sokáig, énekelj, mert az a te világod. Fent az égben is büszke akarok lenni rád.” Szavai erőt és hitet adtak - mesélte.

Holecz Istvánnét a Palócföldi Népi Iparművészeti Egyesület beválasztotta a soraiba. Hrúz Dénessel és Szvorák Katalinnal közösen Palóc Karácsony címmel jelent meg nagylemezük. A Népművészet Mestere-cím mellett átvehette az Arany Páva nívódíjat is. A megyei Önkormányzat 2004-ben Nógrád Megyéért díjban részesítette. A sok elismerés között szerepel a Vass Lajos Nívódíj és a Szeder Fábián-díj is.

Szívesen segítette a fiatalokat. A faluban kirándulók is gyakran ellátogattak hozzá és meghallgatták dalait. – Minden túlzás nélkül mondhatom, boldog ember vagyok, mert azt teszem, amit szeretek. Rimócon születtem 1945-ben, katolikus, földműves, szorgos, dolgos családba. A férjemmel hatéves korunk óta ismerjük egymást. Annak idején az iskolában sokat szerepeltünk együtt, neki is szép hangja van. Az életünket 1964-ben kötöttük össze, s azóta élünk boldog házasságban. Büszke rám, s azt mondogatja: „Margit, csodálatos a hangod, menj és énekelj!”- mesélte.

A zene szeretete öröklődött a családban. Fia, Attila zenekarban játszik, unokája, Bocsó Péter pedig Fülöp Ferenc-díjas néptáncos.

(Forrás: https://www.nool.hu/helyi-kozelet/2020/10/az-enekles-mar-letszuksegelet-a-dalok-rimoci-mesterenek)

A Népművészet Mestere díjat énekes és táncos tudásáért 1999-ben kapta meg.Kiemelkedő szakmai tevékenységéért 2018-ben Szeder Fábián-díjat adományoztak számára a palóc világtalálkozón.

Nyolcvan éves korában, türelemmel viselt, hosszantartó súlyos betegség után 2025. május 16-án húnyt el.