A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1902
Halálozási év: 1981

Leírás

Adamcsik Józsefné Megyesi Erzsébet (Gyulavári, 1902. augusztus 12. – Gyulavári , 1981. június) apja földnélküli alkalmi munkás, cseléd volt. A született tizenegy testvér közül hatan maradtak életben. Ő volt a legidősebb, így a négy elemi elvégzése után már a felnőttek közé járt dolgozni. Tizenkét éves volt, amikor az apját elvitték a világháborúba. Ettől kezdve az Almási urasághoz járt napszámba, majd summáskodott. 1921-ben ment férjhez. Adamcsik Józseffel azután a mezőhegyesi állami birtokon, a Battonya alatti Tompa-pusztán, majd ismét Mezőhegyesen dolgoztak, míg végre sikerült annyit összekuporgatni, hogy végérvényesen Gyulaváriba költözzenek vissza. A férj ezután vasúti pályamunkásként dolgozott, 1963-ban halt meg.

A kényszerű munkahelyváltások újabb és újabb alkalmakat teremtettek a daltanulásra. Így történhetett, hogy Megyesi Erzsébet már lánykorában a legjobb dalosok közé számított, később pedig barátnőjével, Dobra Lajosnéval – aki ugyancsak a Népművészet Mestere volt – együtt templomi előénekessé és halotti virrasztók vezető énekesévé is lett.

Dr. Katona Imre így méltatta Erzsike néni dallamkincsét: „Adamcsikné dalrepertoárja országosan is kiemelkedő. Az összeválogatásban megnyilatkozó ízlés feltűnően jó, egészséges. A régi stílusú dalok, illetve szövegek száma alföldi viszonylatban feltűnően nagy, az új dalok és az előforduló néhány magyar nóta általában a kor termésének legszebbjei.”

Ötszáznál több dalt és balladát tudott. Ezeket 1961-től fogva a békéscsabai múzeum adattára számára leírta, illetve magnetofonszalagra énekelte. Az MTA népzenei archívuma számára Bartók János és Paulovics Géza, továbbá Alföldy-Boruss István is készített vele hangfelvételeket. Dalait hallhattuk a Rádióban, szerepelt a Televízióban, és természetesen számos megyei rendezvényen és országos folklórfesztiválon is. Egy summásdala szerepel a Magyar Népzenei Antológia válogatásában.

A Népművészet Mestere kitüntetést 1977-ben kapta meg.

Források

Irodalom:

Beck Zoltán: „A dohánypajtától az Országházig”. Békés Megyei Népújság 32/216 (1977 szeptember 14.): 6.

Beck Zoltán: „Egy gyulavári nótafa emlékére”. Múzeumi Kurír 49  (V/9) (1985 november): 92–94.

Beck Zoltán: „Ötszáznál több dalt és balladát tudott. Egy gyulavári nótafa emlékére”. Békés Megyei Népújság 44/129 (1989 június 3.): 9.


Hangfelvételek:

http://www.zti.hu/tisztaforras/gyula.htm

http://db.zti.hu/24ora/dalok.asp