Összetett keresés

Balogh Irén 1944-ben született, Bélmegyeren élt családjával. A Békési Kosárfonó Szövetkezet bedolgozója volt mint kosárfonó, ahol üvegeket font be vesszővel, kosarakat készített. Bélmegyeren kezdtek közös életet Hánis Jánossal, aki mezőberényi gyékénykötő családból származott. Közös életüket néhány év után Orosházán folytatták, Rákóczitelepen vettek házat, ahol kialakították műhelyüket. Balogh Irén faliszőnyegeket, angyalkákat, játékfigurákat készített gyékényből. Hánis János hosszúkás és kerek kenyértartókat, tányérokat, padlóvázát, alátéteket készített leginkább. Az elkészített munkáikat az orosházi piacon értékesítették, itt figyelt fel rájuk Jellinek Márta, aki a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület elnöke volt az 1990-es években. A munkához szükséges alapanyagot Vizesfáson (Tarhos és Vésztő közötti tanyavilág) vágták, ezt a műveletet leginkább Hánis János végezte. Balogh Irén a szegedi alkotóház mellett a békéscsabai Diáktanyán is gyakran vállalt tanítást, kézműves foglalkozást, amikor leginkább a gyékényangyalka készítését ismerhették meg az érdeklődők karácsony előtt. A népművészeti „felfedezés” és az oktatómunkába való bekapcsolódás anyagi biztonságot is teremtett az alkotó párnak. Balogh Irénnel egyidőben (1995-ben) élettársa, Hánis János is átvehette a Népművészet Mestere díjat, a hagyományos gyékénykötés technikájának és formakincsének megőrzése és továbbadása elismeréseként. A londoni British Museum őriz egy-egy tárgyat Hánis János és Balogh Irén munkáiból: egy kópicot (gömbölyű, szárított szilva tárolására szolgáló edény) és egy angyalkát. Balogh Irén egy héttel Hánis János halála után hunyt el, 2008-ban. Nyughelyük Abádszalókon található.