Összetett keresés

Schneider Imréné Tarnóczy Éva 1926. szeptember 27-én született a Borsod megyei Tállyán. Gyermekkorától kezdve a falu szeretete, a hagyományok tisztelete jellemezte munkásságát. Már fiatal korától érdekelte a hímzés, nagy hatással voltak rá a családban megőrzött hímzések, köztük nagymamája díszmagyar öltözéke. Az 1960-as években bekapcsolódott a tállyai hímzőszakkör munkájába, 1969-ben vette át annak vezetését. Elvégezte a hímző és szövő szakkörvezetői tanfolyamokat. Szövésben Bakay Erzsébet iparművész, egyetemi tanár segítette, a festékes szőnyegeire volt a legbüszkébb. Fő tevékenységének a hímzést tekintette, mesterének Szepesvári Lászlónét, a Népművészet Mesterét (1977) tartotta. Legkedvesebb hímzései a Nyugat-dunántúli, a kalotaszegi, zobori, a gömöri és a vagdalásos munkák. Korán kapcsolatba került az úri hímzéssel. Református templomokban Kassán, Eperjesen és kisebb településeken tanulmányozta az egyházi hímzéseket, elsősorban az oltárterítőket, emellett a múzeumi anyagokat és a szakirodalmat. Saját tervezésű úri hímzéseivel nagy sikereket ért el idehaza és külföldön is, ezen alkotásaiból könyv is készült. Alapító tagja, első elnöke a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületének, ahol 13 mesterség képviselői voltak jelen, közel 160 taggal. Tállyai hímzőszakkörének tagjait rendszeresen elvitte hazai és külföldi tanulmányútra, szakmai kapcsolatokat építettek ki határon túli alkotóközösségekkel is, alkotásaik hazai és külföldi kiállításokon szerepeltek nagy sikerrel. 1999-es olaszországi útjukon II. János Pál pápát egy gyönyörűen hímzett oltárterítővel ajándékozták meg. Feladatának tekintette a gyermekek és a fiatalabbak képzését, kiemelkedő tudását önzetlenül adta át. Munkamódszere szerint először az öltéstechnikát tanította meg, majd azt követte az önálló tervezőmunka és a kivitelezés. Eleinte saját lakásában folyt a közösségi munka, majd elhatározták, hogy önálló alkotóházat hoznak létre. A tállyai önkormányzat az egykori Nagy Károly-féle házat ajánlotta fel, amely azonban igen rossz állapotban volt. Pályázatok segítségével és saját kétkezi munkájukkal felújították az épületet, amely ma is alkotóházként, bemutatóteremként is funkcionál.