Összetett keresés

Nehéz, sorsú, küzdelmes életet élő, rendkívül tehetséges naiv festő, hímző, szövő, íróasszony idős, földműves családból származik késői gyermekeként született. Édesapja 95 éves koráig juhászként élt, „gyógyító tudományáért” a falu „táltosnak” tartotta. Édesanyja a háztartásban és a gazdaságban dolgozott. Testvérei korán elhaltak. Hat elemit végzett, hímezni, varrni barátnője édesanyjától tanult, őt tekintette példaképnek. 1941-ben ment férjhez. Rajzolni 1947-ben kezdett, rajzolt papírra, tányérokra és csempére is. Gyermekjátékokat tanított, rongybabákat készített, szövésmintákat tervezett, vezetett szakkört, színjátszó kört. Galgamácsai népviseletbe öltöztetett figuráit megcsodálták szinte az egész világon. Mindemellett néprajzi gyűjtőmunkát is végzett.
Festményein és rajzain szülőföldje népszokásait, az ott élő emberek ünnep- és hétköznapjait jelenítette meg, képzelete, fantáziája nem ismert határokat. Szinte minden jelentős hazai városban, településen kiállításokon mutatták be műveit. Képeit kiállították szerte a nagyvilágban, New Yorktól – Tokióig, mindenütt nagy elismerésben részesült. Megrendelésre több pannót is készített, legismertebb képe a balatonfüredi Marina /Inter/ szálló ebédlőjének falát díszíti. Műveit a Néprajzi Múzeum (Budapest) és a Naiv Művészek Múzeuma (Kecskemét) őrzi.
Kezdeményezésére 1977-ben nyílt meg Galgamácsán a Falumúzeum, mely 1989-ben vette fel a Vankóné Dudás Juli emlékház nevet. Az 1905-ben épült műemlék épületben is helyet kaptak festményei, az általa gyűjtött hagyományos használati tárgyak, népművészeti munkái.
Lánya, Vankó Etelka és férje Takács István 1990-ben megalapították a Vankóné Dudás Juli díjat, melyet kétévente adnak át azoknak, elsősorban a Galga menti népművészeknek, előadóművészeknek, akik sokat tesznek a hagyományok ápolása területén.
Munkadal és népszokástanítás anyaga két lemezen is megjelent Sej Galgamácsa eszembe se jutna és Tádili fecske címmel. Munkásságára Kodály Zoltán is felfigyelt, segítette.
Készített verses képeskönyvet, életét Falum Galgamácsa című könyvében örökíti meg.
Moldován Domokos Dudás Juli a galgamácsai parasztfestő címmel filmet készített róla.
A Népművészet Mestere díjat 1956-ban kapta meg.