Összetett keresés

Radics László Debrecenben orvosi műszerészként kezdett el dolgozni. Leendő feleségével megismerkedve fordult a népi kézművesség felé. Házassága révén bekerült a hajdúböszörményi Pázmándi családba, amelynek tagjai generációk óta foglalkoztak a mézeskalács készítésével. Radics László szabadidejében sokat segített apósának és megkedvelte a mesterséget. 1979 és 1984 között anyósa és apósa mellett inaskodott, melynek során megismerte a hagyományos debreceni mézeskalács készítésének technikáját. Három évig még Hajdúböszörményben dolgozott, majd családjával visszaköltöztek Debrecenbe, ez időtől indult önálló tevékenysége. A debreceni mézeskalácsnak különleges receptúrája, sajátos sütési technikája és jellegzetes formavilága van, legkülönlegesebb formája az úgynevezett ütőfás mézes. Ez a mesterség Debrecenben már 1713-ban céhes ipar volt, ennek formavilágát, sütési technikáját a 20. században Kerékgyártó Sándor, a Népművészet Mestere (1963) tette világhírűvé. Az ütőfákkal készített mézeskalácsok közül a legjellegzetesebbek a Nagytemplomot mintázó tányér, a címer, a huszárok, a babák és a szív. Az ütőfás mézes mellett Radics László készít különböző ízesítésű puszedlikat, színes, úgynevezett eizolt díszítésű süteményeket. Termékei rendkívül népszerűek, a népművészeti vásárok keresett portékái. A mesterséget Zoltán fia is elsajátította, mára már önálló alkotóvá vált. Radics László igazi közösségi ember, önzetlen, segítőkész, mesterségét szívesen mutatja be felnőtt és gyermek közösségeknek. Közéleti tevékenysége is kiemelkedő: a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kézműves tagozatának alelnöke, a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület vezetőségi tagja. Munkái rendszeresen megjelennek helyi, országos pályázatokon, kiállításokon, külföldön, többek között Rómában, Londonban, Moszkvában.