A kiválasztott menüpont tartalma a menüsor alatt látható.

Település:   
Megye:
Ország:
Díjazási év:
Műfajcsoport:
Műfaj:
Születési év: 1891
Halálozási év: 1974

Leírás

Elek Gyula Szegeden született 1891-ben a család legidősebb fiúgyermekeként. A mesterséget édesapjától, Elek Illéstől tanulta, akinek Szeged-Felsővároson a tímár negyedben volt műhelye. A négy elemi és a két ismétlő osztály elvégzése után itt lett inas, majd 1908-ban szabadult. Az I. világháborúban katona, fogságba esik, majd kiszabadulása után indítja el önálló műhelyét. Bocskoros tímárként a bőr kikészítését és a bocskor megvarrását is végezte. A Tisza vidéki kubikusok a 20. század elejéig az ú.n. szíjas bocskort viselték, de elterjedt volt a csatos aratóbocskor viselése is. Trianon után a mestersége elvesztette felvevőpiacát, hiszen korábban elsősorban a délvidéki szerbek és a bunyevácok voltak a megrendelői. Ez a körülmény változtatásra kényszerítette, új portékái a mutatós mokaszinbocskor és a gyermekbocskor lettek. Munkáit a budapesti áruminta vásárokon is szívesen látták, sok külföldi megrendelője volt, szívesen említette az angol és indiai megrendelőit. Az 1960-as években már ő volt az egyetlen bocskoros tímár a Dél-Alföldön. Legkedveltebb munkái a hagyományos viseletekhez készített lábbelik voltak. Műhelye Szeged – Rókusi Tavasz utcában volt, még 75 éves korában is szívesen fogadta a látogatókat.

1966-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet hagyományos viseletekhez készített hiteles lábbelikért.

Források

Irodalom:

Bálint Sándor: Bocskorosok. In.: Szöged nemzet. A szegei nagytáj népélete. Második rész. MFMÉ 1976/77-2. Szeged, 1977. 322-325.

Juhász Antal: Látogatás az utolsó szegedi bocskoros vargánál. Dél - Magyarország, 1961. január 5. Lakatos Vince portréfilmje /néprajzi dokumentumfilm/ 1968.