Zenészek

Csiszár Aladár 1937. május 18-án született Magyarpéterlakán. Nemcsak a Maros mente, hanem talán egész Erdély egyik legnagyszerűbb hegedűsét tisztelhetjük benne, Felső-Maros mentén és Nyárád mentén egyaránt ismert és kedvelt.

Zenészközösségbe született, ott nevelkedett, 4 elemit végzett, de hegedülni kisgyermekkorától tanították. Első tanítója édesapja Csiszár János volt, aki Marosvásárhely környéki falvakban muzsikált. Korai halála után a falu legjobb prímása, Lunka „Bolond” Jóska tanította. 9 évesen már önállóan, bandával játszott lakodalmat, akkor még az „öregek” (Rácz Samu cimbalmos, Rácz Lukács csellós) kíséretével. Később kialakította saját bandáját, Ponczi Gyulát például ő tanította a brácsakíséretre.

Az 1989-es változások után a magyarországi táncházak, táborok rendszeresen meghívott adatközlő zenésze, 1999-től napjainkig a jobbágytelki „Marosszéki Népzene és Néptánctábor” hegedűtanára. Mind a fiatalabb népi hegedűsök, mind a szakmailag már elismert népzenészek mesterüknek és példaképüknek tekintik. Olyan muzsikusegyéniség, akit nemcsak falujában ismernek el, de európai és amerikai turnéi után mára az egész világon. Több műsoros lemezen hallható játéka. (Archív felvételek Kallós Zoltán gyűjtéséből 1994; Új Pátria 12. Felső-Maros menti népzene: Csiszár Aladár 2000; Marosszéki Népzene és Néptánctábor - Nyárádmenti muzsika 2003; Marosszéki népzene 2007; Új Pátria 9. Felső-Maros menti népzene: Marosvécs 2010.) Az Ökrös együttessel 2001-ben Észak-Amerikába is eljutott, ahol a kinti magyar közösségeket is elkápráztatta játékával.

            Nem csak külföldön járt előtte híre, hanem egyénisége, intelligenciája révén kivívta szülőföldje és közvetlen szomszédai elismerését is. Az őt felkereső gyűjtőket mindig kedvesen, szívélyesen fogadja, készségesen muzsikál állandó zenekarával, Ponczi Gyula brácsással és Ötvös János nagybőgőssel. A népzenei gyűjtéseken készült videofelvételei a Zenetudományi Intézet és a Hagyományok Háza archívuma mellett a YouTube-on is megtekinthetőek. Békében, nyugalomban éli nyugdíjas éveit Körtvélyfáján, amire nem muzsikus voltából jogosult: kétkezi munkásként dolgozta végig Románia legnagyobb építkezéseit. Az első róla készült felvétel is Gyimesben született 1965-ben - ott talált rá a huszonéves hegedűsre Kallós Zoltán. Az akkor készült felvételen is jól hallatszik, hogy már fiatalon, ereje teljében széles zenei repertoárral rendelkezett, és kivált, hogy milyen technikai felkészültség jellemezte. Az 1950-60-as évekbeli fényképeken nyilvánvaló magabiztossága azt sugallja, hogy már tizenévesen nemcsak a zenekar hegedűse, de vélhetőleg teljes jogú zenei irányítója is volt.

            Ez természetesen ma is változatlan. Mind hangképzése, mind vonókezelése megfelel a vidék stílusának, mégis karakteres, határozott intonációi, változatos, letisztult díszítései kiemelik őt a vidék zenészei közül, sőt a városi kávéházi-éttermi muzsikusok közül is. Idős kora és az elmúlt években elhatalmasodó betegségei miatt kérdéses, még meddig hallhatjuk kivételes hegedűjátékát.

A Népművészet Mestere díjat 2014-ben kapta meg.