Összetett keresés

Leírás

Lakatos Sándor cigányprímás zenész 1924-ben születet Budapesten. Nyolcéves korától édesapja, id. Lakatos Flóris tanította hegedülni. Pályafutása 1942-ben a Britannia (ma Béka) Szálló Szondy sörözőjében, atyja zenekarában kezdődött. Alig egy évvel később a szálló igazgatója így szólt a zenekar vezetőjéhez: "Flóris bácsi, maga már olyan sokat muzsikált életében, bizony már pihennie kellene. Adja át zenekarát a fiának." A korosodó prímás örömmel teljesítette a kérést, hiszen tudta, hogy együttese jó kezekbe kerül. Így kezdődött Lakatos Sándor sikerekben gazdag muzsikus pályafutása. A főváros rangos szórakozóhelyein muzsikált. A margitszigeti Nagyszálló, az Intercontinental, Royal, Astoria és Gellért Szálló, valamint a Gundel étterem és a Mátyás Pince volt sikereinek színhelye. 1950-1955 között a Magyar Rádió népi zenekarának a vezetőprímása volt.

1950-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Országh Tivadara és Zathureczky Ede tanítványa volt.

1952-ben Párizsban elnyerte egy hanglemez-világverseny nagydíját.

Később sokfelé játszott zenekarával, a nagyvilág előkelő szállodáiban és éttermeiben, valamint világhírű hangversenytermekben. A moszkvai Csajkovszkij-teremben, a sydneyi Operaházban, a New Yorki Carnegie Hallban és a londoni Royal Albert Hallban egyformán kivívta a szakemberek és a közönség elismerését. A brüsszeli magyar étteremben a belga királyi pár olylan sokáig elidőzött a muzsikája mellett, hogy csaknem felborult az előre megtervezett programjuk. Külföldön többnyire magyar vagy magyaros jellegű műveket játszott. Liszt Ferenc rapszódiái, Brahms magyar táncai, Hubay Jenő csárdajelenetei és népszerű magyar nóták alkották műsorának a zömét. Feldolgozásai és szerzeményei is szép számmal szerepeltek műsoraiban. Csak zenekari számokat írt, de egyiknek sem szorgalmazta a nyomtatásban való megjelenését,. Itthon és külföldön készült hanglemezeinek száma meghaladja a tízet.

A Népművészet Mestere díjat 1954-ben kapta meg.

További elismerései:

Szocialista Kultúráért – 1953.

Liszt Ferenc díj – 1954.